Aki rutinos a birodalomépítős stratégiai játékokban, az jól tudja, hogy először az alapvető élelmiszerek és építőanyagok termeléséről kell gondoskodni. Ez az alapja egy jól működő virtuális birodalomnak. Mikor már az élelmezés rendszerét szépen, hatékonyan kiépítettük, nekifoghatunk egyéb technológiákat és termelési ágakat fejleszteni. Innentől kezdve már csak arra kell figyelni, hogy ha a gazdaság kezdi túlnőni az élelmiszer termelés kapacitását, akkor megint kell ezen a területen is fejleszteni, építeni.
A valós életben sincs ez másképpen. Mégis, valahogy az utóbbi húsz évben a magyar élelmiszer termelést fokozatosan rombolták. (ezt a folyamatot szokás ma úgy megfogalmazni, hogy építették lefelé) Hát, a számítógépes játékokban, ha leépítem az élelmiszer termelést, akkor egy pont után összeomlik az egész rendszer.

Elfogadta az Európai Bizottság azt az irányelvtervezetet, amely szerint 2020-ig azoknál a tőzsdei vállalatoknál, amelyeknek a forgalma meghaladja az évi 50 millió eurót és legalább 250 embert foglalkoztatnak, a felügyelőbizottságában legalább 40 százalékos arányt kell elérniük a nőknek, különben szankciókkal nézhet szembe a cég.
Ez olyan tipikus Európai Bizottságos megoldás: a diszkriminációt és a megkülönböztetést úgy számoljuk fel, hogy létrehozunk egy diszkriminatív és megkülönböztető törvényt.
Vannak olyan területek, ahol tényleg több nőre lenne szükség. De nem ilyen eszközökkel, és nem hiszem, hogy pont a nagyvállalatok esetén lenne a legfontosabb változtatni. A magyarországi rendőrség berkein belül például egyre több a nő, és ez nagyon jó. Néhányan a parlamentben szeretnének női kvótát bevezetni, szerintem hibásan, bár az igaz, hogy tényleg több nő lehetne a parlamentben.
És most nem a nők ellen vagyok, hanem az  eszközök ellen. Szerintem fontos, hogy a nőknek is legyen beleszólásuk a világunk alakulásába. Ők teljesen másképpen látják körülöttünk a világot, és másképpen gondolkoznak és éreznek, mint a férfiak. A két nem pontosan kiegészíti egymást. Így lettünk kitalálva. De ez nem lehet ok arra, hogy kvótákat vezessünk be. Az oktatásban például sokkal több férfira lenne szükség. De csak ezért bármilyen férfiakkal feltölteni a tantestületet nem szabad. Elsősorban jó tanárra van szükség, és csak másodszorra lenne fontos a nemek aránya. A sportoknál sem indítanak vegyes csapatokat. Bár érdekes lenne egy olyan csapatsportot kitalálni, ahol némely pozíció inkább a nők, némely pozíció pedig inkább a férfiak paramétereinek felelne meg jobban. És nyerni csak az a csapat tudna, ahol a két nem jobban össze tud dolgozni. Majd egyszer talán nekiállok és kitalálok egy ilyet is.
De addig is, sőt még utána sem, nem szabad ilyen durván szabályozni a nemek arányát. Mert akkor már, akár tovább is mehetünk ebben az irányban, és a korok arányát is szabályozhatnánk. Mert általában a fiatalok tele vannak lelkesedéssel és hittel, a középkorúak kapcsolatokkal és tapasztalatokkal, az öregek meg bölcsességgel. És ezekre mind-mind szükség lenne egy jó vezetésben. És akkor fontos lehetne már az is, hogy legyen a csapatban ateista, keresztény, muzulmán, buddhista, hindu meg még ki tudja milyen vallású ember. De ne hagyjuk ki az egykéket és a nagycsaládban felnőtteket sem. És a bőrszínt, vagy a szexuális irányultságot még meg sem említettem. Azt meg már csak lábujjhegyen állva írom le, hogy a nagy számítógépek már rég legyőzték a legjobb emberi sakkmestereket. Akkor talán helyet kéne adni nekik a vállalatok felügyelőbizottságaiban, a parlamentekben, és legalább tíz százalékot tartsunk fent nekik mondjuk a forma1-ben is!
De visszatérve az eredeti kvóta mizériára: A nagyvállalatok attól nem lesznek tisztességesek és kevésbé önző magatartásúak, ha kvótákkal szabályozzuk a vezetőségük nemi összetételét.Kivéve, ha az a kvóta arról szól, hogy csak 100%-ban becsületes emberek tölthetnek be döntéshozó posztot. Az ilyen jellegű kvótát már el tudnám viselni. Kár, hogy 100%-ban becsületes ember viszont csak a mesékben van, de ott sem túl sűrűn. A valós életben meg maximum csak becsületességre törekvő emberek vannak, meg olyanok akik fedhetetlennek tűnnek.
Azért viszont tehetünk, hogy a világ jobb legyen. Ha azt akarod, hogy a világ jobb legyen, először változtasd meg Európát. Ahhoz viszont előbb változtasd meg Magyarországot. Ahhoz pedig először a városodat. Ahhoz pedig először az utcát kell megváltoztatni, ahol laksz, és a közösséget, amiben élsz. Ahhoz pedig először magadat kell jobbá tenned.
Kezd el ma! És minden nap tegyél még hozzá egy kis pozitív változást!

Barack Obama megnyerte az amerikai elnökválasztást.
A naiv énem abban reménykedik, hogy ez egy biztató jele annak, hogy az USA-ban csökken a faji előítélet, hiszen egy fekete elnök tudott duplázni. A realizmusra törekvő énem erre elkezdik sorolni, hogy kik is szavaztak Obamára: az egyedülálló nők, a spanyol anyanyelvűek és a fekete bőrűek. Romney-ra pedig leginkább a fehér bőrű férfiak szavaztak. Így nézve a szavazást, már kicsit más következtetésre juthat az ember.

http://www.youtube.com/watch?v=PLIJc7YE_jw&feature=g-hist

Lassan, de biztosan foglalják el helyüket a termelésben az ipari robotok.
Eljöhet majd az idő, amikor komoly társadalmi feszültség előidézői lesznek: A gyárakban robotok dolgoznak, az utakon automata szállítók hordják majd a csak kizárólag internetes boltokban megrendelhető árút, még a tőzsdén is szoftverek kötik majd az üzleteket. Az embereknek nem sok dolguk lesz. A gazdagok számolgatják a vagyonukat, a szegények meg küzdenek a túlélésért. A szociálisan érzékeny kormányoknak szerintem egy lehetőségük lesz. Minden robotra és automatára jelentős adót kell kivetni, kb. a minimálbér ötszörösét havonta. Akkor talán meg lehet akadályozni a robotok térnyerését.
Ha az embereknek nem kell dolgozni, akkor a legtöbben egész nap csak unatkozni fognak. Éjszakánként meg bulizni. A jellemük elkorcsosul, és idővel a civilizációjuk is összeomlik belülről, magától. Ez már sokszor megtörtént az ismert történelem során is. A mai magas szintű specifikálódás miatt, a következő ilyen összeomlás minden eddiginél nagyobb káosszal és pusztulással járna.

Most, hogy betiltották a félkarú rablók üzemeltetését, a média liberális része (tehát a nagy része) felháborodva a jogbiztonságot félti. Mikor a Bokros-csomag, és később a Gyurcsány-féle "reformok" a kisembereket szorították meg újra és újra, akkor a média ugyanezen része álszomorúsággal, kezeit feltéve hátradőlt mondván: -Nincs mit tenni emberek. Ez van, ezt kell szeretni.

A 2014-es országgyűlési választásokon már nem 385, hanem csak 199 képviselő jut be a parlamentbe. 106 egyéni és 93 listás mandátum lesz szétosztva.
Én azért tennék a választási törvénybe egy olyan fricskát, hogy csak az juthat be a parlamentbe, aki indul egyéniben. Had legyenek a listás országatyák (és országanyák) is megmérettetve. Így izgalmasabb lenne megszerezni a kétharmadot. Ahhoz nem lenne elég  minden egyéni választókörben nyerni, mert az még csak 53% lenne. A plusz helyekhez néhány körzetben több embert is kéne indítania a győztes pártnak, így megosztva a saját szavazatait. Így tényleg meg kéne dolgozni nagyon a kétharmadért. És így minden képviselő személyesen is megmérettetne.
Persze a stabil kormányzás érdekében valószínűleg növelni kéne az egyéni mandátumok arányát, mert a max 53%-os parlamenti többség már túl instabil. De ez már részletkérdés. Az üzenetem lényege, hogy minden képviselő személyesen is mérettessen meg a választásokon.

Végre, augusztus 27-től a tojásnál is ki kell írni a kilónkénti árat. Most már látszani fog, hogy az olcsóbb, de kisebb tojás valójában drágább. Ez remélhetőleg segít a nem tudatos vásárlóknak egy kicsit a tudatosság felé lépni. De ez a rendelet számomra még mindig nagyon kevés.
Én törvényileg kötelezővé tenném, hogy az árcetliken szerepeljen tételesen felsorolva, hogy hogyan is áll össze a végösszeg, kinek mennyi a részesedése az árból: Mennyiért vették meg a terméket a termelőtől, vagy a gyártótól; mennyibe került a szállítás; mennyi az adó; mennyi a kereskedő kiadása, és mennyi a kereskedelmi haszon. Mindezt természetesen nagysági sorrendben kiírva, és százalékosan is meghatározva, hogy ne kelljen a vásárlónak számolással erőltetnie a kicsiny agyacskáját. Hadd lássa végre mindenki, hogy kinek mekkora a haszna, és miért is kerül annyiba egy adott termék. És hadd szembesüljünk vele, hogy a 30%-os árengedményes kiárusítás esetén is még mindig marad haszon a kereskedőnél.

A belvárosi kutyatartást szívem szerint nagyon megszigorítanám. Hivatalosan állatvédelmi okokból, mert ha nem viszik sétáltatni, akkor természetellenesen elkorcsosul az az eb és azért hal meg idő előtt. Ha meg rendszeresen sétáltatják a kutyát, akkor pedig tüdőrákban fog meghalni.
Valójában két bajom van a kutyákkal: az utánuk maradó szerves hulladék és az általuk produkált zajszennyezés. A sétáltatásuk szorosan összekapcsolódik az anyagcseréjükkel. A szegény pára végre mozog, és megmozdulnak a belei is. Ilyenkor a kutya megáll, és csak akkor megy tovább, ha már néhány dekával könnyebb lett. Sajnos a produktumára nem mindig tart igényt a gazdi, és mint akik jól végezték a dolgukat, szépen odébbáll a bűnös páros. A többiek meg hadd szlalomozzanak. Kivéve a fehér bottal közlekedő vakokat. Nekik nincs sok esélyük.
Prágában Ebpiszok DNS-adatbankot hoznak létre, hogy meg tudják büntetni a kutyáik ürülékét rendre hátrahagyó gazdikat. De még ha sikerül is rászoktatni a gazdikat és fel is szedik a kutyapiszkot, akkor is marad utánuk valamennyi minimális szennyeződés az aszfalton. Arról nem is beszélve, hogy a vizeletüket teljen egészében a köztereken hagyják. Ha én vizelnék a sarokra, vagy a kocsikerékre, akkor jogosan számíthatnék jelentős büntetésre. Jelenleg a kutyáknak még szabad. Ahhoz, hogy ez a viselkedés ne legyen a kutyáknál mindennapi, valószínűleg komoly kutyaiskolás kiképzés kellene. Éppen ezért én kötelezővé tenném a kutyák iskoláztatását. Már csak azért is, mert ott  megtanulnának nem félni egy másik kutyától. És akkor nem ordibálna az a sok szerencsétlen minikutya, ha az út túloldalán meglátna egy másik ebet. És a kötelező iskoláztatás keményen megszűrné az embereket. Így tényleg csak az tartana kutyát, aki a pénzéből és az idejéből is hajlandó nagyobb mennyiséget áldozni a kutyájára.

Felfoghatatlanul hatalmas összegek gyűltek fel a pénzügyi szektorban. Az a baj, hogy ezeknek a pénzeknek semmi közük sincs a valós gazdasághoz. A pénzügyi szektorban maradnak, mert ott annyira elszabadultak a viszonyok, hogy más vállalkozásban szinte lehetetlen ilyen mértékű hasznot produkálni. Pedig hogy felvirágozna a világ, ha ezek a pénzek nem csak virtuálisan szülnének még több pénzt, hanem építkezésekre, csatornázásra, kutatásokra, oktatásra, egészségügyre, segélyezésekre fordítanák. Ezért kéne nagyon szigorúan, kívülről felügyelni a pénzügyi szektort, és úgy szabályozni, hogy ne lehessen nagy hasznot húzni pénzügyi befektetésekből. Rá kellene kényszeríteni az öltönyösöket, hogy valós emberi munkába fektessék a pénzüket.Nemzetközi törvényekkel kinyilvánítani, hogy a pénz csak másodlagos, és minden más fontosabb nála.

Nagyon szép dolog a mostani kormánytól, hogy igyekszik megkönnyíteni a kismamák helyzetét a munkakeresésben. Én viszont idealista vagyok. Úgy gondolom, hogy az lenne az igazán szép, ha a férj egyedül tudna annyit keresni, hogy abból el tudja tartani az egész családot, és az anyukának nem kéne minél előbb elszakadni a gyermektől. De még mielőtt valaki le akarná harapni a fejemet, jelezném hogy ezzel nem a nők munkához való joga ellen vagyok. Aki karriert akar csinálni, az dolgozzon nyugodtan. Legyen ez az ő saját döntése, a saját baja. Amelyik nő viszont családot akar, méghozzá olyan gyerekekkel, akik kapcsolatban vannak a szüleikkel, az hadd maradhasson otthon. A mai nők legtöbbje nem azért dolgozik, mert élvezi a munkáját, hanem mert szükség van erre a plusz keresetre is, hogy valahogy megélhessen a család. Persze ha olyan fizetésünk lenne, mint mondjuk az osztrákoknak, ...

Lehetne a történelmi korszakokat egy kihasználási mutatóval jellemezni. Az értékét leginkább az árak és a fizetések arányából lehetne kiszámolni. És egy kicsit gondolkodjunk el ezen. Vajon kiken múlik, hogy minek mi az ára, és kinek milyen a fizetése? Közgazdaságtanból szépen megtanítják nekünk, hogy az árakat a kereslet-kínálat szent Marshall-keresztje határozza meg. Ez igaz is lenne ideális körülmények között. De a világ általában messze van az ideálistól. Az árakat manapság leginkább a kereskedők és a szolgáltatók határozzák meg. Nagy ritkán bizonyított, leggyakrabban azonban bizonyíthatatlan kartellen keresztül. Nem a gyártó és nem is a fogyasztó dönt az árról. Néhány speciális terméknél a kormány rögzíti az árat. A fizetéseket pedig a gazdagok, a munkaadók határozzák meg. A munkavállalónak annyi a beleszólása, hogy elfogadja a feltételeket, vagy nem. Ha nem, akkor a helyére rögtön jelentkezik másik tíz ember, akinek kell ez a kevéske pénz is. Sőt! Néhány kétségbeesett ember még kevesebbért is dolgozna, ha nem határozná meg a kormány a minimálbér összegét. Mert ha nem talál hamar munkát, akkor a kilakoltatás és az éhezés rémével kell szembe néznie. És itt nem a saját éhezés a nehéz, hanem a saját gyermekek éhezése. Ezért is kellenek a válságok a gazdagoknak. Mert a válság mindig a kisembereket sújtja. Elszívja a kevéske tartalékaikat és ezáltal újra függő helyzetbe hozza őket.

A tőzsde végeredményét tekintve olyan, mint egy piramisjáték. A biztos haszon reményével igyekeznek minél több balekot beszervezni a játékba. Aztán a végén csak a bennfentesek járnak nagyon jól, a többiek pedig elvesztik a pénzüket. A tőzsdénél a pánik elindítása zárja a kört, amikor is a kisbefektetők próbálják menteni a menthetőt, és már ha csak töredékáron is, de azért próbálnak szabadulni az adott részvényektől. Méghozzá önként, a saját döntésükből. Ettől olyan zseniális csapda a tőzsde. Mert a sima piramisjátékkal ellentétben soha nincs vége. Legfeljebb néhány részvény jegyzésének a vége fordul elő, de ettől a tőzsde még működik tovább. És vonzza az új embereket. Akiknek egy része a meggazdagodás vágyától hajtva függővé válik. És ekkor már nem is befektető, hanem egy szerencsétlen szerencsejátékos, aki addig játszik, míg mindenét el nem veszíti. De ami neki veszteség, az valaki másoknak haszon..

Engem a GDP adatok önmagukban nem nagyon érdekelnek. Az már sokkal jobban érdekelne, hogy a GDP mekkora hányada köthető a multikhoz, és mekkora a hazai kkv szektorhoz és mekkora az államhoz. Számomra az sem baj, ha csökken az ország GDP-je, csak a magyar hányad nőjön közben benne. Mikor a multi rész növekszik, az nem biztos, hogy érezhető az országon belül. Sokszor a megtermelt hasznot továbbküldik az anyavállalatnak, vagy újabb leányvállalatot hozhatnak létre belőle egy másik országban. Ráadásul a felhalmozott bevételeket nagyobb tételben gyűjtögetik és nem költik el gyorsan. Pedig ha nincs pénzforgalom, nincs új munkahely. A magyar vállalkozók ezzel szemben gyorsabban forgatják vissza a pénzüket a gazdaságba, és nem is szokásuk külföldre kivinni az elért nyereségüket.
Az egészséges GDP-hez még a különféle munkák és szolgáltatások arányának is megfelelőnek kellene lennie. Az építőipar mostani évek óta tartó csökkenése például szerintem nem annyira rossz folyamat. Most áll vissza a normális szintre. Mert az a nagy építkezési láz, ami zajlott, az nem volt normális. Rengeteg új lakás és iroda épült, miközben csak minimális régit bontottak el. Mindez egy olyan országban, ahol évtizedek óta csökken a lakosság. A belvárosban enélkül is rengeteg üresen álló lakás volt. Ha az építkezési  trend folytatódott volna az építőiparban, akkor lassan több lakás jutott volna egy főre, mint mobiltelefon. Ha majd egyszer gazdag ország leszünk :) , akkor majd lesz értelme lakóparkokat építeni újra. Az emberek átköltözhetnének a panelépületekből az új lakásokba, és le lehetne bontani utána a panel lakótelepeket. Legalább szebbé és élhetőbbé válhatnának a városok.
És itt bevezetnék egy új fogalmat, amit én rejtőzködő GDP-nek nevezek. Ez alatt leginkább azokat a javakat értem, amit megtermelünk, de nem kerülnek pénzforgalom közelébe. Ilyen például a házi fűszer- és zöldségkert. Ha egy vállalkozó ültet 1000 almafát és eladja a leszedett termést, az megjelenik a GDP-ben. Ezzel szemben ha 1000 családi ház kertjében ültetnek maguknak egy-egy almafát, és a termést maguk meg is eszik, akkor ez a statisztikában úgy jelenik meg, hogy csökkent a GDP, mert az emberek kevesebb almát vásároltak. Pedig a mérleg ugyanaz: 1000 almafa termése. Sőt a végeredmény ennél sokkal több. Ezeknek a családoknak a gyermekei sokkal szorosabb kapcsolatba kerülnek a természettel. Látják a fát kirügyezni, virágozni, a kis almaképződményeket megjelenni, majd megnőni és beérni. Számomra például a mai napig az a legfinomabb paradicsom, amit frissen szakíthatok le a növényről, és úgy haraphatok bele. Más az íze, mint mikor már felvittem a konyhába és betettem a hűtőbe. Az ilyen tapasztalatok és élmények számomra vannak olyan fontosak, mint az anyagiak kérdése. És egy nemzet, egy ország gazdagsága is sokkal több, mint a GDP-je. A magyar kultúra, a népzenével és népművészettel, a költőink, a zeneszerzőink, festőink, fizikusaink, matematikusaink, feltalálóink, a magyar történelem a saját hőseinkkel - ezek azok, amik ismerete magyarrá tesz. Ezek inspirálnak minket, hogy mi is többek legyünk egy GDP termelő robotnál. Ezek nélkül csak egy magyar nyelvet használó gyökértelen valakik lennék

Az adathordozókra terhelt jogdíjak azt feltételezik, hogy mindenki illegális tartalmakat fog tárolni ezeken az eszközökön. Úgy vélik a törvényhozók, hogy a fényképezőgépembe vett memóriakártyáimon én majd biztosan illegális mp3 fájlokat fogok tárolni és ezért fizetnem kell. Bevallom, kicsit hiányolom az ártatlanság vélelmét. Ez olyan, mint ha egy vadászpuska vásárlásánál a vevőnek előre fél évre börtönbe kellene vonulnia, mert azzal a puskával embert is lehet majd ölni. Sőt! Az autóval is lehet embereket pépesíteni, ezért minden jogosítvány megszerzéséért két év börtön jár. És még hosszan lehetne sorolni, hogy ezzel a logikával mi mindenért járhatna büntetés.

A rendszerváltozásnak nevezett népámítást a kisemberek csak várták epekedve. A hatalmon levők ezzel szemben komolyan felkészültek rá. A gyárigazgatók, cégvezetők, TSZ elnökök már nem a termelés javításán gondolkoztak, hanem azon, hogy hogyan tudnának minél többet megszerezni a rájuk bízott közös vagyonból. Érdekükké vált, hogy ne működjön jól az általuk vezetett vállalkozás. Minél rosszabbul teljesített a kezükben tartott cég, annál könnyebben és olcsóbban tudták később megszerezni saját maguknak. Vajon mennyit eshetett vissza a gazdaság és vajon hány munkahely szűnt meg ennek a hozzáállásnak köszönhetően? És vajon mennyit is változott az ország, ha az előző rendszer haszonélvezőinek nagy része a helyén maradhatott. Az első szabad választásokon nem történt más, mint kicserélődtek az emberek a parlamentben. Utána még néhány csere volt a minisztériumok élén, és még talán a nagyobb állami vállaltok egy részénél. De mindenki más maradt: A minisztériumokon belüli kiskirályok, a rendőrök és a katonaság vezető tisztjei. Továbbra is azok maradtak a menő ügyvédek, akik előtte voltak. A bírók is mind a helyükön maradtak. És a TSZ vezetők és a kisebb vállalatok vezetői, a jegyzők, az iskolaigazgatók, az újságírók és a főszerkesztők. Mind mind, az előző rendszert kiszolgálók, akik a fontos posztokon osztozkodtak, mind a helyükön maradtak.
A rendszer megváltozott, hiszen mostantól négy évente a nép dönthet, hogy kié legyen a politikai hatalom a következő ciklusban. De az emberek nem változtak. Akiknek volt gyomruk az előző rendszert rendszerszinten kiszolgálni, azoknak még csak egy ejnye-bejnyével sem kellett szembesülniük. És ha a bűnért nem jár büntetés, az rosszra neveli az embereket.

Az új közbeszerzési törvény hatályba lépése óta az offshore cégek nem vehetnek részt a közbeszerzésekben. Ezzel egyenlőre egyedül van Magyarország az Európai Unióban.
Az offshore cég egyik lényege, hogy a tulajdonosok és a vezető tisztségviselők adatai nem nyilvánosak. A másik lényeges tulajdonsága, hogy abban az országban, ahol be vannak jegyezve, nem tevékenykednek. Cserébe a külföldön végzett tevékenységükből származó jövedelmük adómentes. Szerintem az ilyen adóparadicsomokat úgy kéne kezelni, hogy a terrorizmust támogatnák. A pénzügyi terrorizmust.

Már nagyon várom, hogy végre hazánkban is törvényileg szabályozzák a cigarettás dobozok egységes kinézetét. Remélem, hogy a fekete szín fog dominálni az előírásban. És azt is remélem, hogy ez csak a kezdet. A cigivel együtt én például az édességekre is lecsapnék egy törvényi szabályozás formájában. Ez az a terméktípus, amivel a gyerekeket manipulálják. A nagy áruházak pénztáránál látszik igazán, milyen profi módon támadnak. Nekem is nehéz sokszor ellenállnom a kísértésnek. olyan szép színes és csillogó csomagolásban vannak. Ráadásul a kis szeletek nem is kerülnek olyan nagy összegbe. Legalábbis amíg nem veszel belőlük minden egyes nap. Mert úgy már komoly tétellé válik a havi költségvetésben. De ez még a felnőttek előtt sem mindig egyértelmű. Vagy ha az is, attól még fárasztó nap mind nap küzdeni a kísértések ellen. És van belőlük rengeteg. Még a reklámok és a csili-vili termékek nélkül is.
Szegény gyerekek. Ki védi meg őket?

  És még egy gondolat a cigarettázásról, katt ide.

A demokrácia egy olyan államforma, amelyben két idióta bármikor leszavazhat egy zsenit.
Ilyen kétségektől vezérelve terjeszthette be javaslatát Ifj. Andrássy Gyula 1908-ban: Általános, de plurális választójogot vezetett volna be. Vagyoni és műveltségi cenzusokhoz kötve lettek volna kettős, illetve hármas szavazattal rendelkező választók, ugyanakkor a választójogot a cenzusoknak meg nem felelő, írni-olvasni tudó, 24. életévüket betöltött férfiakra általában kiterjesztette volna egy szavazattal, sőt az analfabétáknak is biztosította volna a szavazás lehetőséget oly módon, hogy ők "ősválasztóként" tízen választhattak volna egy választási megbízottat, azaz szavazatuk 1/10-et ért volna. Bár a javaslat ezzel 2,6 millióra növelte volna a választásra jogosultak számát, a pluralitás miatt minden oldalról komoly támadások érték, és végül Andrássy úgy döntött, hogy visszavonja azt. Azóta sok minden történt. Ma már ugye minden 18-ik születésnapját betöltött férfi és női állampolgár szavazhat, kivéve a közügyektől eltiltottakat, és a gondnokság alá helyezetteket. Az iszlám országokban most kezd lassan szavazati joga lenni a nőknek. Szaúd-Arábiában várhatóan 2015-től fognak a nők szavazati jogot kapni. Ez a nemi megkülönböztetés nekünk magyaroknak már furcsa lehet. Számomra furcsa a másik véglet, az új osztrák választójog, ahol 16 évre szállították le a választói korhatárt.
Szerintem egy 18 éves is még túl fiatalnak számít. Még csak töredékük képes hosszú távon gondolkozni. Inkább az érzelmeik irányítják a döntéseiket nem a megfontolt tények. Könnyű manipulálni őket. Hátha még csak 16 évesek lennének. Talán ezért van, hogy japánban csak minden huszadik életévét betöltött állampolgár szavazhat. Ők akkor vállnak hivatalosan felnőtté. De szerintem felnőtté nem az életkora teszi az embert, hanem a gondolkodása és a viselkedése. Egy 18 éves választónak nincs sok viszonyítási alapja. A mostani politikáról lehet véleménye, de az ezt megelőző ciklusról már csak homályos elképzelése lehet. Az általános iskolások még nem foglalkoznak a politikával. Miért is tennék? Egy érett ember számára is kihívó vállalkozás, ha valóban képben akar lenni a politikában. Ez egy külön szakma. És még a politológusok is állandóan vitatkoznak az események megítélésén. Ők sem látják előre, hogy mi mire vezet. Hát még egy tizenéves. Vagy egy írni-olvasni alig tudó felnőtt, aki csak a tévéből, esetleg a bulvárlapokból nyeri a maga szerény szellemi táplálékát. Miattuk olyan aktuális a cikkemet indító mondat.
Két idióta bármikor leszavazhat egy zsenit. És hogy mitől lesz valaki idióta? A mai világunkban leginkább talán a médiától: Onnan szerezzük be az információinkat, sokszor naiv bizalommal. De nem tudsz meg sokat a világ fontos dolgairól. Sokat tudhatsz a celebek műmagánéletéről, a világon történő katasztrófákról, brutális gyilkosságokról, politikai botrányokról, és még sorolhatnám azt a sok szemetet, amit hírnek álcázva tömnek belénk. A lényeg, hogy odafigyelj rájuk, és ezekre figyelj, ne a fontosabb dolgokra. Féljél, lásd negatívan a jövőt, és idegenedj el a többi embertől. A remény szikráját is ki akarnák ölni belőlünk. Ezért közölnek szinte minden rossz hírt. És talán ezért nem közlik a jó híreket. Például az index.hu-n minden pletykát elolvashatsz a külföldi focisztárokról, de arról már nem értesülhetsz, hogy volt most egy úszó eb, ahol a magyarok 26 érmet szereztek lepipálva ezzel egész európát. Ha valami pozitív hírre vágysz, vagy esetleg naivan az igazság érdekelne, akkor azt csak nagyon-nagyon keresve találod meg. Javaslom, hogy ne a magát liberálisnak mondó médiában keress ilyeneket. És a Google-t használva is nehéz dolgod lesz, mert a sok rossz hír között élvész az a kevéske jó és építő hír. Ajánlom kezdésnek a pozitivnap.hu-t, a szeretlekmagyarorszag-ot és a saját gyűjtésemet.

Sokan a tőzsdeindex változásából vonják le a következtetést a gazdaság állapotáról. Szerintem a tőzsde mára már nem sok kapcsolatban van a valós gazdasági helyzettel. Ez azért lehet így, mert a tőzsdén már nem befektetők vannak, hanem spekulánsok. Hatalmas összegekben cserélnek gazdát a részvények, de ezek a pénzek sosem jutnak el a termelésig. Csak a befektetési lufik nőnek, meg a spekulatív tőke. Aminek jó esetben nincs semmi hatása a gazdaságra, rossz esetben visszaveti azt.

A KSH mindig közzéteszi a bruttó átlagkeresetet, ami például 2012. január-februárban 217.800 forint volt. Ez az adat csak arra jó, hogy az emberek többsége baleknak érezze magát. A KSH ugyan közli gazdasági ágakra lebontva is az adatokat, de engem sokkal jobban érdekelne, hogy hányan keresnek eme átlag alatt, és hányan keresnek felette. Az olló évről évre növekszik. Az átlagolás összemossa, mintha mindenki jobban élne, pedig a gazdasági válság alatt a szegények még szegényebbek, a gazdagok jelentős része meg még gazdagabb lett.

Az egykulcsos adó kapcsán a médiából javarészt csak negatív kritikák jutnak el az emberhez. Ez engem azért zavar leginkább, mert a többkulcsos adózás negatívumairól teljesen meg is feledkezünk.
Az én környezetemben gyakran visszatérő motívum volt, hogy amikor valakinek a fizetése elérkezett egy adósáv váltáshoz, akkor onnantól kezdve papíron nem nőtt a jövedelme. Kézbe viszont egyre többet kapott.
Az a szlogen, hogy aki jobban keres, az jobban vegye is ki a részét a közterhekből, egyáltalán nem érvényesült. Sőt! Pontosan az adósávok miatt kerültek egyre többen a szürke zónába. Persze ehhez az emberek kapzsisága is szükséges, nem csak a rossz törvény. De ne felejtsük el a modern közgazdaságtan alapfeltételét: az emberek önzőek és lusták. És e kettő közül az önzés az erősebb. Sokszor képes legyőzni a saját lustaságunkat is.
De visszatérve az adóra, és az adóelkerülésre, vagy ahogy manapság szokták hívni, az adóoptimalizálásra. Az egykulcsos adó mellé be kéne vezetni egy nagyon szigorú büntetést. Akit adócsaláson kapnak, attól én szinte az egész letagadott jövedelmét  elvenném.

Várom nagyon, hogy vége legyen ennek a mostani időszaknak, amikor a szavakat nem arra használják, mint ami a jelentésük:
-A friss, parlamenten kívüli pártok magukat civileknek nevezik.
-A kiváltságosok érdekeit védők magukat baloldalinak nevezik.
-A szemetet árusítók a terméküket élelmiszernek nevezik.
-Az amerikaiak a saját rendszerüket demokráciának nevezik.
-A vegyszereket árusító boltokat gyógyszertárnak nevezik.
-A bírósági gyakorlatot igazságszolgáltatásnak nevezik.

Remélem, hogy megélem még, amikor ez már másképpen lesz. Eddig sikerült már megélnem, hogy:
-A Szovjet megszálló csapatot már nem felszabadítónak nevezik.
-A polgármestert már nem tanácselnöknek nevezik.
-

Az második Orbán kormány megalakulása óta nagyon elszaporodtak a sajtóhírek és a sajtótalálgatások. Én nyomtatott pletykának nevezem ezeket a szégyenírásokat.
Igazából ügyes próbálkozások ezek. A tényfeltárás fárasztó dolog, és a végén előkerült igazságot még úgyis a saját ízlésük szerint kéne formálni. Minek ez a sok nehéz munka? Hiszen nem is a tájékoztatás, hanem a hangulatkeltés a céljuk. És hangulatot, azt tudnak teremteni. Sőt! Azt így a semmiből könnyebb teremteni. Úgy a tények nem zavarnak be.
És ha kiderül például, hogy mégsem kell komoly összegekért lecserélni a rendszámtáblákat, semmi gond nincs. Lehet azt állítani, hogy a kormány csak azért nem merte bevezetni ezt a döntést, mert a sajtó időben megírta. Úgysem fogják az emberek végiggondolni , hogy mennyire fars ez az érv, mert már a következő lapinformációnak becézett rémhírrel lesznek elfoglalva. A rendszámtáblákból meg csak az érzés marad meg, hogy az a gonosz kormány már megint csak a pénzünket akarja.

Az idióta kifejezés görög eredetű (ἰδιώτης, idiōtēs), az ἴδιος, idios saját maga, magán szóból. Eredetileg magánembert jelentett, azaz olyan polgárt, aki nem vesz részt a demokratikus városállam politikai életében.
Én csak annyit kérek, hogy ne legyél idióta.

King Jong Ün-ről mindig az utolsó kínai császár jut az eszembe. Vajon az ő életének a regénye is olyan szomorú lesz?

Most nézegettem az IMF előrejelzését 2017-ig. Nem sok hasonlóság van benne a 7 hónappal korábbi előrejelzésével. 7 hónap után már semmi sem aktuális az előrejelzésükből, de azért ők még mindig bátran 5 évre előre jósolnak.     És elvárják, hogy ez alapján gondolkodjunk a jövőnkről.
NOORMÁLIS?

Keresztény Európa - Egyre többen határolódnak el tőle, és sajnos már az uniós parlamentben is. Nekem úgy tűnik, hogy a keresztény szó mögött megbúvó értékektől irtóznak. A hűség, szeretet, együttérzés és ezekhez hasonló tulajdonságok szembemennek a közgazdaság alaptörvényével. Ha az emberek nem lennének önzőek és lusták, akkor felborulnának ezek a közgazdaságtanban tanult szabályok. Érdeklődés hiányában összeesnének a tőzsdék, haszon nélkül maradnának a spekulánsok. A bankok és kereskedők trezorjai helyett pedig a kisemberek zsebében is gyűlne valamicske pénz. Ezért ha a keresztény szót valaki együtt meri emlegetni Európával, rögtön tiltakoznak a mammon-imádók az uniós parlamentben. Képesek akár minden nap tiltakozni.
Kivéve húsvétkor, pünkösdkor és karácsonykor. Olyankor nem hajlandók dolgozni, hiszen ünnep van.

A gazdasági szakértők alaptételként emlegetik, hogy a GDP-nek növekednie kell. Ha nem növekszik, akkor az általuk kitalált egyenletek kifordulnak a pozitív tartományból, és bekövetkezik a világvége.
De vajon tényleg tartható az állandó GDP növekedés? A új technológiák erősítik, a népességcsökkenés viszont nem. A termeléseknél használt technológiák már eléggé kiforrottak. Nem biztos, hogy a további fejlődésük fedezni tudja a hőn áhított növekedési ütem nagyságát. Ráadásul egyre kevesebb embernek kell egyre többet termelnie. Legalább is itt Európában. Kérdés, hogy mennyivel kell ehhez többet és többet dolgozni az embereknek És az is kérdés, hogy mikor kérdezik meg az emberek maguktól a sok munka közben, hogy tényleg ez az élet értelme. Az időm és a lelkem tényleg a vállalatot illeti meg?
Én nem vagyok szakértő, és szeretek egyszerű párhuzamokat vonni. Az állami költségvetést például a saját háztartásomhoz szeretem hasonlítani. Én, ha évről évre ugyanannyit keresek, akkor még nem fogok kétségbe esni. Ha bölcsen beosztom a pénzemet, akkor jut rám is a lakásra is, szórakozásra, mások megsegítésére, új kütyükre és még félre is tudok tenni. A jelszó a bölcs beosztás. Ha elherdálom a pénzt, akkor semmilyen fizetés nem lesz elég.
Sok állam hosszú időn át azt csinálta, amit sok ember is: Ész nélkül szórták a pénzt. Ha nem volt elég, akkor hitelt vettek fel. Egy barátom édesanyja például hitelre vett egy plazmatévét, azután rá néhány hónapra az ELMŰ kikötötte nála az áramot, mert már túl rég óta nem fizette a villanyszámlát. Sokszor volt az az érzésem, hogy hasonlóan bánt bölcsen a költségvetéssel az MSZP - SZDSZ kormányzat. Vettek új gépjárműveket a rendőrségnek, de üzemanyagra annyira kevés pénzt adtak, hogy kénytelenek voltak a rendőrök gyalog járőrözni. Több száz kilométer új autópályát építettek az országon átvonuló kamionoknak, de közben én voltam olyan rossz minőségű utat felmérni, ahol a helyszínre érve, az autót le tudtam parkolni az egyik kátyúban.
A GDP növekedés csak egy torz bálvány. Létét a gyilkos versenynek köszönheti. Az átlagember számára nem tartogat semennyi boldogságot. Csak a még több haszon, még nagyobb piaci részesedés számára fontos, hogy meglegyen. A kisembereknek sokkal fontosabb lenne, ha arról beszélnének a "szakértők", hogy Magyarországon mennyi is a GDP bérhányada.

A mozifilmek netről letölthető példányaiban az a jó, hogy mikor elkezdi nézni az ember, nem kell unalmas és hosszú másodpercekig azt a szöveget olvasni, hogy a filmet másolni tilos. Ezt mindig a legális példány nézésénél kell végigvárni.
A kalózfilmek elleni kampányban azzal szoktak érvelni, hogy lopás másolatot letölteni és megnézni. Vajon a gyakorlatban az emberek tényleg aközött választanak, hogy drága pénzért, vagy ingyen nézik meg az adott filmet? Szerintem a kalózkodók inkább azon gondolkoznak, hogy megnézik letöltve az adott filmet, vagy nem nézik meg. Nevezhetjük őket kényszer kalózoknak, vagy megélhetési kalózoknak. Szeretnének filmeket nézni, de a legtöbbjüknek nincs rá pénze. Még arra sincs lehetőségük, hogy egy adott filmet a premier után akár pár hónappal később, olcsóbban megnézhessenek. Akkor már kell a moziterem egy újabb film drága jegyen megnézhető vetítésére.
Hiába büntetnek a hatalmasok. Amíg nem változik meg ez a pénzrabló rendszer, addig maradnak a tömegek, akik az áldott internet segítségével próbálnak hozzájutni ehhez a fajta szórakozáshoz.

Nyugat-Európa most szembesülhet azzal a bűnnel, amit a vasfüggöny leomlása után elkövetett. Akkor hirtelen a tőkeerős kezükbe pottyant az egész tőkehiányos Közép-Európa. Dönthettek volna úgy, hogy befektetnek ezekbe a szegény, a piaci versennyel csak most ismerkedő országokba és segítenek nekik gazdaságilag felzárkózni. Ők inkább csak piacot vásároltak. Az rövid távon hatalmas extra haszonnal jár, és nem kellett attól félni, hogy a közvetlen szomszédjukban kialakul egy erős konkurencia. Eközben az az erős konkurencia távolabb növekedett, növekszik fel nagy sebességgel. Most jól jönne a nyugatnak is, ha egy erősebb Közép-Európával tudnának összefogni a piacok nagy világháborújában.

Megy a nagy vita, hogy mekkora költségvetési hiányt szabad engedélyezni az európai országoknak, 3 százalék vagy fél százalék.
Én úgy tudom, hogy eladósodni, túlköltekezni csak akkor szabad, ha olyan befektetésekre megy el a pénz, amik később a hitelkamatok feletti hasznot produkálnak. Ellenkező esetben elkezdődik a hitelcsapda folyamata. Ebből számomra az adódik, hogy nem csak a hiány mértékét kellene nézni, hanem az összetételét is. Irányadó elvnek azt tartanám, hogy a költségvetési hiány ne legyen nagyobb a GDP növekedésnél.

Remek fórum az internet. Olyannyira sokszereplős, hogy egyenlőre még senkinek sem sikerült teljes mértékben uralnia. Lehetőséget ad egy új demokrácia kialakulására. A választópolgárnak csúfolt kisemberek eddig a médiából jutottak a legtöbb információhoz. Éppen ezért nagyon sok múlott azon, hogy a média egy adott témát hogyan tálalt az emberek elé. Az a média, ami a gazdagok kezében van. Sőt, a magyar sajtó 75%-a a külföldi gazdagok kezében van.
Az interneten egyenlőre nem csak az jelenik meg, amit a gazdagok akarnak. Sokkal szélesebb réteg képes információt megosztani másokkal. Persze ehhez az is kéne, hogy a fiatalok ne csak az index.hu szalagcímeit olvassák el. De ez már nem a lehetőségük hiányában van így.
Az én szememben az internet az egyetlen még demokratikus média a világon. Bár már ott is próbálkoznak erősen a manipulációval. Terjednek a szórakoztató blogok, amiket leginkább a fiatalok látogatnak. Ezeken a blogokon a sok szórakoztató rajz közé azért heti egy-két alkalommal betesznek valamilyen politikai jellegű üzenetet is. Így amíg a fiatalok csak szórakozni akarnak, észre sem veszik, és már politikailag befolyásolják őket.

Azért sem szeretem a jobboldal-baloldal megkülönböztetést, mert hamisan kétpólusúvá akarja tenni a magyar politikai térképet. Olyanná mint amilyen az USÁban van. Régebben volt a Déliek-Északiak. Ma meg a Demokrata-Republikánus. Nekem sokkal jobban tetszik, ha 3-4 párt küzd az emberek bizalmáért. Jó esetben így van választási lehetősége a szavazóknak. Ez a sokpólusosság most még megvan a magyar politikában. Nem szabad hagyni ezt elveszni.

Az országok és a birodalmak eddig fegyveres módszerrel próbálták egymást uralni. Ma pénzügyi csatával a pénz fegyverével hódítanak meg elképesztő méretű területeket.
Ennek a hadviselésnek talán az első előfutára Svájc lehetett a második világháború idején. Egy kis ország, akit nem rohant le a német birodalom. És nem azért, mert a svájci hadsereg a hegyekben bevehetetlen állásokat alakított ki. A sértetlenséget a bankok biztosították. Még a megállíthatatlan birodalmi harci gépezettel szemben is.

A többpárti parlamenti demokrácia elvi lényege, hogy lehetetlenné teszi azt a történelem során oly sok tragédiához vezető helyzetet, amikor egy elit kisebbség túl sokáig uralkodik a tömegek felett. Ilyenkor a vezetés elveszti az önkontrollt és egyre erősebben nyomorgatja a hatalma alatt levőket. Egészen addig, amíg a feszültség eléri a kritikus értéket, és bekövetkezik a társadalmi földrengés.