A mostani gyermekrák alapítvány botrányát apropóként használva most megosztanám a saját hozzáállásomat:

Az egy százalékommal és az egyéb felajánlásaimmal csak olyan alapítványokat támogatok, akik a bevételükből semmit sem költenek reklámokra. Amelyik alapítvány milliókat költ óriásplakátokra, vagy minden postaládába eljutó színes szórólapokra, az lehet, hogy több pénzt fordít a reklámkiadásaira, mint az alaptevékenységeként megjelölt probléma támogatására. Nem szeretem sem az óriásplakátokat, sem a szórólapokat. Sőt az utóbbira 100 százalékos reklámadót, 1000 százalékos környezetvédelmi adót és 10000 százalékos zaklatási adót vetnék ki szívem szerint. Ellenben szeretem, ha egy alapítvány nem csak főállású alkalmazottakkal dolgozik, hanem sok-sok önkéntest is megmozgat. Az ilyen szervezetek ritkábban költenek reklámra, mert van társadalmi kapcsolatuk, már csak az önkénteseik révén is. De száz szónak is egy a vége: Reklámcéget finanszírozó alapítvány tőlem nem fog kapni egy lyukas garast sem.

 Egyébként pedig, azt aki nem ajánlja fel az adója egy százalékát semmilyen célra, azt külön egy százaléknyi adóval sújtanék. Az államot pedig kötelezném arra, hogy a fel nem ajánlott egy százalékokból nála maradó összeget külön, átlátható módon kezelje, és fordítsa karitatív célokra.

"A rezsicsökkentés hatására a háztartások pazarolni fognak az olcsó energiával" - Ezt most megpróbálom elképzelni:  november elejétől az lesz az új szokásom, hogy felcsavarom a fűtést, és kinyitom az ablakokat, hogy az utcán is meleg legyen, és télen is pólóban mehessek ki a sarki közértbe. Meg majd a gázrózsát folyamatosan égetem, hogy megspóroljam a drága gyufa árát. Hiszen most már annyira, de annyira olcsó lett a gáz, hogy nem tudok annyit fogyasztani, hogy egy kicsit is megérezze azt a pénztárcám.

Remélem, egyre több magyar ember kezd nem csak tudatos vásárló, hanem tudatos politizáló is lenni. És nekilátnak végig gondolni azt, amit a sajtónak nevezett szennygyárszövetség rájuk zúdít.

Valószínűnek tartom, sőt remélem, hogy lesz jó néhány háztartás, ahol nőni fog a fogyasztás. De ez javarészt olyan fogyasztóknál fog megtörténni, ahol eddig a minimálisnál is kevesebbet használták például a fűtéshez a gázt. Ismerek olyan idős embereket, akik csak akkor fűtöttek be, ha tudták, hogy jön a rokonság látogatóba. Egyébként meg jó rétegesen beöltözve fagyoskodtak otthon. Évente több ilyen idős ember fagyott meg a saját lakásában, mert nem volt elég pénze a fűtésre. És akik nem fagytak halálra, azoknál a nem fűtött lakás az egész berendezésével együtt szépen, lassan ment tönkre a hideg hatására. És akik túlélték a hideg, téli hajnalokat, azoknak az egészségük valószínűleg sokat romlott. Na, remélhetően ők egy kicsit majd többet fognak "pazarolni".

A jobboldalinak mondott sajtó még mindig Bajnaival van elfoglalva. Nem veszik észre, hogy ő csak a villámhárító. Az a feladata, hogy a baloldalinak mondott szavazók számára először elfogadható, majd egységesen elfogadott vezetővé tegye Mesterházit. Hogy ő majd a 2018-as választásokon már egy nagy, egységes baloldalinak mondott tömb vezetőjeként tudjon harcolni a hatalomért.

A 2014-es választás abban  fog hasonlítani a 2010-eshez, hogy akkor is már előre lehet majd tudni, hogy a Fidesz fog nyerni. És ennek megfelelően építi fel most is a stratégiáját a Maffiaként SZerveződött Panamázók csapata. Most sok problémájuk van. Az egyik, hogy az ő szájukból elhangzó vádak még akkor is hiteltelenül hangzanának, ha igazak lennének. Egy másik, hogy egyre több párt jön létre a baloldalnak mondott oldalon, és csak egymást gyengítik és járatják le.
-Az első problémára megoldást jelent az idő. 2018-ra már sokan nagyon sok mindent el fognak felejteni a 2002-2010-es kormányzással kapcsolatban. Sőt! Addigra már egy csomó új, fiatal szavazó is lesz, akik gyerekként még nem fogtak föl túl sokat az átkos 8 év politizálásából.
-Az utóbbi problémára pedig Bajnai a megoldás, ahogy már feljebb ezt leírtam. És hogy ezt miből gondolom?

Mikor "jó hazafiként" két év után visszajött az USÁ-ból, már akkor éreztem, hogy ez így nem stimmel. Akinek ennyire mocskos és könnyen támadható a múltja, az nem gondolhatja komolyan, hogy a mai világban demokratikus módon miniszterelnök lehet belőle. Túl sok fogást lehet rajta találni. Az ő esetében még karaktergyilkolásra sincs szükség. Elég ha nyilvánosan hangoztatják a tetteit.
-Gyurcsány után ő lett a KISZ vezetője, majd a vezetése alatt fel is számolták a KISZ-t.
-Aztán a Hajdú-Bét Rt. vezérigazgatója lett. 2003-ban a cég csődbe ment.
-2005 végétől, annak privatizációját követően a Budapest Airport Zrt. elnöke lett. Be is indult a lejtmenet az ország egyetlen nemzetközi repterén.
-2006. július 1-jétől 2007. június 30-áig  a Gyurcsány-kabinet fejlesztéspolitikai kormánybiztosaként a felügyelete alá tartozott az uniós pénzek elosztását végző Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Ez most pont aktuális, mert éppen azon izgulhatunk, hogy eme uniós pénzekből mennyit leszünk kénytelenek visszafizetni. Egyébként meg ezen pénzeknek csak nagyon-nagyon kicsi töredéke lett arra fordítva, hogy a gazdaságot élénkítse.
-2007. július 1-jétől 2008. május 14-éig Az Önkormányzati és Területfejlesztési miniszter, illetve fejlesztési és gazdasági miniszter. És láss csodát: az önkormányzatok brutálisan eladósodtak, a magyar gazdaság pedig előkészült arra a nagy zuhanásra, amit majd Bajnai miniszterelnöksége idején el fog szenvedni.
-2009. április 14-től 2010. május 29-ig Magyarország miniszterelnökeként gyakorolta a lakosság megszorítását, és ez nem nagyon segítette a magyarok életkörülményeinek a javulását.
És itt még írhatnék néhány égbe kiáltó cselekedetet, amit miniszterelnökeként elkövetett, de most ennyi elég. Mert nem az a célom, hogy lejárassam őt. Erre nincs is szükség. Mert már eléggé le van ő járatva. Sőt! Most ő maga is a saját további lejáratásán dolgozik. Mert az ő személye nem lényeges itt e kicsiny hazában. A családi vállalkozásai már mind külföldön vannak. Ő csak hazajött kicsit villám hárítani. Aztán majd egy bő év múlva megtudjuk, hogy milyen nagy nemzetközi pénzügyi pozícióért is jött előre megdolgozni. És addig meg had zengjen az ő nevétől a média.
Mesterházi meg szépen halkan és higgadtan a háttérből figyelheti a cirkuszt. És készülhet 2018-ra szépen, nyugodtan.

"Rövid távon felpörgetné a gazdaságot, ha az emberek újra hiteleket vennének fel, és nekiállnának költekezni." - Hosszú távon viszont a jövedelmük egy jelentős részét nem vásárlásra, hanem a kamatok kifizetésére fordítanák.
Igazából már most is arra fordítják. Méghozzá jó sokan. Mert ez nem is a sötét jövő, hanem ez a szomorú jelen. Hogy a jövő is szomorú lesz-e, az csak rajtunk múlik. Azon, hogy képesek vagyunk-e tanulni a hibáinkból és a kárunkból. Te képes vagy rá?

"Ha egyben forintosítják a teljes hitelállományt az veszélyeztetné a bankrendszert és a hitelezést" - Ezt a kamu szöveget!

1. A jelenlegi hitelállomány is veszélyeztet. Csak most a hiteleseknek csúfolt adósrabszolgák alapvető életkörülményei vannak veszélyben. Ne felejtsük el, ez egy olyan konstrukció, ahol a haszon extrán a bankoké, és a kockázat extrán a hiteleseké. Nálunk még akkor is nőtt a törlesztőrészlet, amikor a svájci jegybank csökkentette az alapkamatot. Én is ilyen szerződéseket akarnék kötni mindenkivel, feltéve hogy a lelkiismeretem helyét is a kapzsiságom töltené ki.
2. A hitelezést nem veszélyezteti semmi. Ugyanis már hosszú évek óta nincs is érdembeli hitelezés kicsiny hazánkban. És emlékezzünk csak vissza! Amikor tombolt a nagy devizahitelezés, akkor házra, kocsira, plazmatévére, nyaralásra adtak kölcsönt mindenkinek. Viszont egy vállalkozás csak akkor kapott kölcsönt, ha előtte be tudta bizonyítani, hogy annyi szabad tőkéje van, hogy igazából nincs is szüksége kölcsönre.

Ha esetleg valakinek még nem lenne világos: Az adósrabszolgaság intézménye ma is létezik. Csak most már válogathat az adós. Eldöntheti, hogy a rabszolgatartók melyik multinacionális vállalkozása alkalmazásában gürizik, hogy visszafizesse a kamatos kamatokat.
Legalábbis ide jutunk, ha még sokáig tombolhat a világban a liberalizmusnak hazudott globalista kapitalizmus.

Az élelmiszerek összetevőinek listáján fel kéne tüntettetni a származási országokat is.

Mostanában az újságírók jelentős része előszeretettel használja azt a kifejezést, hogy "a törvény előkészítésébe az érintetteket egyáltalán nem vonták be".
Fúj! Csúnya parlament! Hogy lehet ilyet csinálni? A multikat, vagy a pénzügyi szektort nem kérdezik meg, hogy szeretnének-e több adót fizetni. Hát szabad ilyet? Rossz kisfiúk!
Amikor viszont a lakosság terheit növelték az elmúlt 20 év során jó néhányszor, akkor nem volt ilyen nagy bűn a média szemében, hogy a törvény előkészítésébe az érintetteket egyáltalán nem vonták be. Lehet, hogy ez azért van, mert a magyarországi média nagy része a nem magyarországi gazdagok tulajdonában van?

Az elévülési idő azt jelenti, hogy ha elkövetsz egy bűnt, és azt egy ideig el tudod titkolni, akkor olyan, mintha nem csináltál volna semmit. Ez a fehérgalléros bűnözés melegágya és nem sok köze van az igazságos igazságszolgáltatáshoz.

A pártok finanszírozását nem állami pénzből kéne megoldani. Legyen lehetőség az adóbevallásban egy-egy párt számára felajánlani 3 ezreléket, és ebből a pénzből gazdálkodjanak a pártok. Ez demokratikusabb lenne, mert így tényleg a szavazópolgárok akarata érvényesülne.

A bírósági tárgyalásokon a vádlottaknak joguk van ártatlannak vallani magukat. De szerintem fontos, hogy a szavaiknak legyen következménye is. Ha valakiről kiderül, hogy bűnös, és előtte a tárgyaláson az ártatlanságát hangoztatta, akkor automatikusan járjon neki egy extra büntetés a bíróság szándékos megtévesztése miatt.

A csapatsportoknál néha brutálisak a játékosok egymással szemben. Éppen ezért én bevezetném azt a szabályt, hogy ha egy játékos megsebesít egy másik játékost, akkor amíg a sérült játékos nem tud pályára lépni, addig a sebző se játszhasson. Aztán amikor a felgyógyult játékos elkezd újra játszani, a bűnös akkor kezdheti letölteni a rá kiszabott eltiltási időt.
Tudom, ez nem mindenkinek tetszene, mert nem lenne annyi látványos ütközés, de számomra fontosabb a sportolók épsége, egészsége. Szerintem ugyanis a környezetvédelem a saját magunk védelmével kell, hogy kezdődjön, és az embertársaink védelmével kell, hogy folytatódjon.

Mostanában egyre sűrűbben hallani, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy támadja a kormányt.
Ez így nem igaz! Az ellenzéknek az a dolga, hogy a kormányzat rossz döntéseit támadja. A jókat nem kell. Sőt! A jó döntéseket nem szabad támadni. Azt egy kicsit még meg is szabadna dicsérni. Innen érezhetné a szavazó állampolgár, hogy felelősségteljes ellenzék ül a parlamentben. Olyan, aki hajlandó az ép eszét használva gondolkodni és mérlegelni. És tényleg azt támadni, amit kell. Ha minden intézkedésnek neki esnek, akkor erre fogja azt mondani az átlag ember, hogy ész nélkül lőnek mindenre. Ha az ellenzék mindig farkast kiállt, akkor ha egyszer tényleg jogosan kezd majd el lármázni, akkor sem fognak odafigyelni rá az emberek.

A GMO eszembe juttatja, hogy az emberiség vakmerő fele ész nélkül feszíti a saját határait. A GMO-val foglalkozó genetikusok azt hiszik, hogy már szinte mindent tudnak, és bátran manipulálhatják az élőlények génállományát. Olyanok, mint a 19. század végi tudósok, akik azt hitték, hogy már minden fontos felfedezésen túl vannak, és most már az emberiség biztosan uralkodik még a természet felett is, és az utókornak már nem maradt hátra semmi nagy felfedezés sem. Most, így utólag már megmosolyogtató a naivitásuk. De utólag a holdra szállás technológiája is borzalmasan elavultnak mondható. Manapság már egy olcsó mobil is többet tud, mint a holdra tartó űrhajó központi számítógépe. Mikor ezt végiggondoljuk, rájövünk, hogy mennyire vakmerő lépés volt az Apolló-program. Húsz év múlva pedig, az akkori tudással majd mindenki azt fogja mondani, hogy a mai génmódosítások az őskori ember bunkóval végrehajtott agyműtéteihez hasonlatosak a tudományos megalapozottság tekintetében. Hiszen ma még annyira nem tudjuk, hogy hogyan is kódolja az élet a tulajdonságokat a génekben. Amit a pénzéhség nevében tesznek ezek a "genetikusok" az leginkább olyan, mintha valaki, aki nem ért rendesen a programozáshoz, megpróbálna egy szuper programot írni úgy, hogy összeollózza a mások által megírt programok részeiből. Biztos, hogy elsőre nem fog sikerülni, sőt a sokadik szerencsés próbálkozás után is még csak egy nagyon instabil szoftverrel fog rendelkezni. És csak akkor fog tudni rendes programot írni, ha már megtanult mindent a programozással kapcsolatban. De még ekkor is rengeteg időre és sok-sok próbálkozásra lesz még szüksége, hogy elkészüljön végre az 1.0-ás verzióval, ami úgy-ahogy, de már működik. És az a nagy baj, hogy a mai genetikusok még nem értenek a programozáshoz, de már a holdra induló rakétát programozzák. És ezzel a rakétával akarnak mindenkit elrepíteni.
Most még itt Európában aránylag biztonságban vagyunk, mert a világon termesztett génmanipulált növények túlnyomó többsége az Egyesült Államok, Argentína, Brazília és Kanada területén nő. Én addig vagyok viszonylag nyugodt, amíg legalább egy óceán elválaszt minket ezektől a GMO-s földektől.

Március 15-én Orbán Viktor Brüsszelben volt az EU-csúcson. Mikor ezt megtudtam, rögtön a két évvel korábbi október 23-a jutott az eszembe. Akkor ugyancsak egy fontos nemzeti ünnepen az EU előtt kellett az érdekeket védenie, ahelyett, hogy idehaza ünnepelhetett volna.
Kéne valami szabály, hogy az EU-s találkozók ne a tagországok nemzeti ünnepeinek napjain legyenek. A magyar parlamentben sincsen plenáris, vagy akármilyen más gyűlés az ünnepnapokon. És tudom én, hogy ha összeszedjük az európai országok nemzeti ünnepnapjait, akkor egy elég nagy szám jöhet ki és az majdnem veszélyesen leköthetné az EU-s döntéshozatal amúgy sem túl gyors kezét. De akkor is! Ez így nem maradhat. Az ünnep arra való, hogy emlékezzünk. Ilyenkor tiszteleghetünk a hőseink, a példaképeink előtt. Ez fontos! Ezért is van törvényben szabályozva, hogy ilyenkor ne a GDP-t termeljük, hanem pihenjünk és emlékezzünk. Ki-ki a kedve szerint egy rendezvényen, vagy csak otthon a családjával a tv előtt ülve.

Nem bírok nem írni a rezsicsökkentésről szóló bírósági döntésről:
Engem most elsősorban nem a bírósági döntés minősége érdekel. Már csak azért sem, mert számomra az egész bírósági döntéshozatal sajnos egyre inkább a gagyi kategóriájába kerül. Folyton azt hallani, hogy a másodfokú ítélet pont az ellenkezője az elsőnek. Mind ha a két esetben nem is ugyanazon jogszabályok alapján döntenének. Aztán a legfelsőbb bíróság megsemmisít egy ítéletet, és újratárgyalást ír elő, meg még lehetne hosszan sorolni azt a cirkuszt, ami a bíróságokon folyik néha.
De a konkrét ügyünknél maradva, engem az gondolkoztatott el, hogy hogyan születhetett ilyen hamar meg az elsőfokú ítélet. A törvény december közepén lett elfogadva, január elsején lépett hatályba, és március első felében már ítéletet hozott a bíró. Jó lenne, ha ez egy általános ügymeneti idő lenne, de nem az. A legtöbb peres ügynél két-három hónap alatt az ember örülhet, ha az első bírósági tárgyalási nap időpontját kitűzik, mondjuk fél év múlvára. Itt meg szűk három hónap alatt ítélet. Az a gyanúm, hogy a bíróságokon vannak egyenlőbbek, sőt vannak a legegyenlőbbek, mint például a nagy tőkés cégek. Az oké, hogy a bíróság legyen független, de azért az eljárásokat és az ítéleteket nem ártana valami szervnek alaposabban ellenőriznie. Már csak azért is, mert veszélyes dolog a bírói hivatás. Az ember bíróként a tárgyaláson félisteni szerepben tetszeleg: emberi sorsokról dönt, és nincs aki a tárgyalóteremben megmondhatná, hogy ő mit tehet vagy mit nem. Még a legerkölcsösebb és a legszilárdabb jellemű embert is könnyen torz világlátásúvá tehet egy ilyen felállás a hosszú évek alatt. Még szép, hogy nem akarnék nyugdíjba menni. Nemcsak a pénz miatt, hanem mert itt igazi király lehet az ember. Ki akarna királyból nyugdíjassá "előlépni"? De nekünk többieknek jó az, hogy tele van az ország szabad kezű kiskirályokkal?

A devizaalapú hiteleket mindenki forintban kapta meg, tehát volt elég forint. Az, hogy a banknak a hitel mellé tartalékot kell képeznie, és az, hogy ezt a tartalékot ő milyen devizában teszi, normális esetben nem az ügyfelek dolga lenne. Mégis, ennek a tartalékképzésnek a kockázatát tolták át 100%-osan az ügyfelekre. Ez olyan, mintha egy taxis kísérleti motort szereltetne a taxijába, és mikor az az egyik fuvar közben az felrobban, a kárt az utassal akarná megfizettetni. Kis apró betűkkel ki is lenne írva a taxi belsejében, hogy aki igénybe veszi a szolgáltatást, az az üzemeltetés során keletkező károkért teljes mértékben felelősséget vállal. De ez nem is olyan új dolog. Elég megnézni valamelyik tv-csatornán egy reklámblokkot, és biztosan el fog hangozni az a klasszikus jogi felelősségáthárítás, hogy "A kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!"