Ilyen kétségektől vezérelve terjeszthette be javaslatát Ifj. Andrássy Gyula 1908-ban: Általános, de plurális választójogot vezetett volna be. Vagyoni és műveltségi cenzusokhoz kötve lettek volna kettős, illetve hármas szavazattal rendelkező választók, ugyanakkor a választójogot a cenzusoknak meg nem felelő, írni-olvasni tudó, 24. életévüket betöltött férfiakra általában kiterjesztette volna egy szavazattal, sőt az analfabétáknak is biztosította volna a szavazás lehetőséget oly módon, hogy ők "ősválasztóként" tízen választhattak volna egy választási megbízottat, azaz szavazatuk 1/10-et ért volna. Bár a javaslat ezzel 2,6 millióra növelte volna a választásra jogosultak számát, a pluralitás miatt minden oldalról komoly támadások érték, és végül Andrássy úgy döntött, hogy visszavonja azt. Azóta sok minden történt. Ma már ugye minden 18-ik születésnapját betöltött férfi és női állampolgár szavazhat, kivéve a közügyektől eltiltottakat, és a gondnokság alá helyezetteket. Az iszlám országokban most kezd lassan szavazati joga lenni a nőknek. Szaúd-Arábiában várhatóan 2015-től fognak a nők szavazati jogot kapni. Ez a nemi megkülönböztetés nekünk magyaroknak már furcsa lehet. Számomra furcsa a másik véglet, az új osztrák választójog, ahol 16 évre szállították le a választói korhatárt.
Szerintem egy 18 éves is még túl fiatalnak számít. Még csak töredékük képes hosszú távon gondolkozni. Inkább az érzelmeik irányítják a döntéseiket nem a megfontolt tények. Könnyű manipulálni őket. Hátha még csak 16 évesek lennének. Talán ezért van, hogy japánban csak minden huszadik életévét betöltött állampolgár szavazhat. Ők akkor vállnak hivatalosan felnőtté. De szerintem felnőtté nem az életkora teszi az embert, hanem a gondolkodása és a viselkedése. Egy 18 éves választónak nincs sok viszonyítási alapja. A mostani politikáról lehet véleménye, de az ezt megelőző ciklusról már csak homályos elképzelése lehet. Az általános iskolások még nem foglalkoznak a politikával. Miért is tennék? Egy érett ember számára is kihívó vállalkozás, ha valóban képben akar lenni a politikában. Ez egy külön szakma. És még a politológusok is állandóan vitatkoznak az események megítélésén. Ők sem látják előre, hogy mi mire vezet. Hát még egy tizenéves. Vagy egy írni-olvasni alig tudó felnőtt, aki csak a tévéből, esetleg a bulvárlapokból nyeri a maga szerény szellemi táplálékát. Miattuk olyan aktuális a cikkemet indító mondat.
Két idióta bármikor leszavazhat egy zsenit. És hogy mitől lesz valaki idióta? A mai világunkban leginkább talán a médiától: Onnan szerezzük be az információinkat, sokszor naiv bizalommal. De nem tudsz meg sokat a világ fontos dolgairól. Sokat tudhatsz a celebek műmagánéletéről, a világon történő katasztrófákról, brutális gyilkosságokról, politikai botrányokról, és még sorolhatnám azt a sok szemetet, amit hírnek álcázva tömnek belénk. A lényeg, hogy odafigyelj rájuk, és ezekre figyelj, ne a fontosabb dolgokra. Féljél, lásd negatívan a jövőt, és idegenedj el a többi embertől. A remény szikráját is ki akarnák ölni belőlünk. Ezért közölnek szinte minden rossz hírt. És talán ezért nem közlik a jó híreket. Például az index.hu-n minden pletykát elolvashatsz a külföldi focisztárokról, de arról már nem értesülhetsz, hogy volt most egy úszó eb, ahol a magyarok 26 érmet szereztek lepipálva ezzel egész európát. Ha valami pozitív hírre vágysz, vagy esetleg naivan az igazság érdekelne, akkor azt csak nagyon-nagyon keresve találod meg. Javaslom, hogy ne a magát liberálisnak mondó médiában keress ilyeneket. És a Google-t használva is nehéz dolgod lesz, mert a sok rossz hír között élvész az a kevéske jó és építő hír. Ajánlom kezdésnek a pozitivnap.hu-t, a szeretlekmagyarorszag-ot és a saját gyűjtésemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése