Számomra a mostani ukrán helyzet is azt erősíti, hogy még nagyon nincs itt a vége a nemzetállamok korának. Elég szétnézni akár csak Magyarország körül: Csehszlovákia kettészakadt, Jugoszlávia darabjaira hullott és Ukrajna most kezd szétesni. És a szétszakadások mindig a nemzetek találkozásánál vannak.
Németország pedig a másik irány: a közös nép egy országban egyesült. Egy nemzet volt, mesterségesen szétszakítva. Az USA is azért tud ilyen nagy életképes ország lenni, mert ott jelenleg még a többség amerikainak vallja magát. És az EU ezért nem lehet egy nagy szuper állam. Az európai nemzeteknek erős egyéni karakterisztikájú nemzetei vannak. Mindig szét fog repedezni, ha megpróbálják egy nagy, egységes birodalomgombóccá összegyúrni a nemzetállamait.
 Szóval szerintem még sok-sok ideig Európa a nemzetállamok korát fogja élni. És egyenlőre nagy az esélye, hogy a számuk nőni fog: A skótok idén próbálkoznak egy népszavazással, a katalánok is mozgolódnak, a székelyek autonómiát akarnak, és még lehetne sorolni. Az emberek java számára a család és a nemzet még mindig fontos fogalmak, és nem akarják ezeket másra cserélni. A béke fontos alapja a nemzetállamok megléte. És az, hogy a saját nemzetedhez tartozhass.
U.I: Gyakorlatilag még mindig a városállamok rendszere áll fent. Az olyan kis országoknál pedig, mint például Magyarország, az egész ország egy nagy városállam.
U.I.2: Ha a skótok kiválnak, akkor a brit zászlóból ki kell venni a skót keresztet. Nagyon furán fog kinézni akkor az új zászló a kék szín nélkül.

Személy szerint nem vagyok oda a 2/3-os parlamenti többségért. Ilyenkor mindig megijedek, hogy a maradék 1/3 összeáll egy pártszövetséggé. És akkor elindulna az olyan kétpártrendszer, mint amilyen például az USA-ban is van. És azzal már véglegesülne is az áldemokrácia. Ott már tényleg csak olyan valaki tud politikai karriert befutni, és az ország életébe beleszólni, aki a két csapat közül valamelyikhez végleg elkötelezte magát. Egy harmadik erőhöz dollár tízmilliárdok kellenének. De nem valószínű, hogy bármelyik milliárdos ilyenre vállalkozna. És az még valószínűtlenebb, hogy a nép érdekében cselekedne.
De vissza a mi 1/3-unkra:
Örülök, hogy az LMP bejutott, annak ellenére, hogy számomra furcsa egy népség. Inkább belvárosi jogászoknak tűnnek, és nem környezetvédőknek. Olyan zöld pártiak ők, akik nagyon furán festenének túrafelszerelésben. A jobbik ellenzéken belüli erős szereplése fájdalmas a számomra. Túlságosan csak a türelmetlenség érzésére építkező párt. Az MSZP és a DK pedig a pesszimizmusra, irigységre és keserűségre építő pártok. És bár szerintem a többi kis párt nem is nagyon érdemel említést, mégis szerintem az ő lehetőségeiket még jobban meg kéne könnyíteni. A parlamentbe való bejutás küszöbét a mostani 5%-ról én a tizedére szűkíteném. Konkrétan, amelyik párt eléri az egy mandátumos küszöböt, az kapja meg a mandátumát. Ez vagy 1/199=0,5%, vagy ha csak a listás mandátumok számából indulunk ki, akkor 1/93=1,08%. A vegyes választási rendszerből adódóan valószínűleg e kettő érték között lenne a jó megoldás.

Ha a választás egy focimeccs lenne, akkor az áll baloldal a következő módon viselkedett volna:
Még a meccs előtt, amikor a bajnoki rangsorban lecsúsznak az utolsó harmadba, átneveznék magukat bajnok csapatnak. Az összecsapásra csak tizenegy játékossal jönnének úgy, hogy néhány pozíciókra túlkoros és sérült játékosokat hoznának. Azután, miután kikaptak, nekiállnának reklamálni.
Mert az már milyen igazságtalan, hogy ha felrúgják az ellenfél csatárát a kaputól 15 méterre, akkor a bíró tizenegyest fúj. Pedig az a tizenegyes vonalig nem is jutott el. Biztosan nem lát a bíró. Vagy nem is! Lát ő, csak le lett fizetve, hogy az ellenségnek fújjon. Ez abból is egyértelműen látszik, hogy rögtön kiállította a hátvédünket, miután az megkapta a második sárgáját. És az is milyen már, hogy a szögletet nem dobniuk kellett, hanem rúghatták. Így könnyű a kapuig juttatni a labdát. Onnan már mi is be tudtuk volna fejelni. Kivédeni sokkal nehezebb. Mégis nekünk kellett védenünk, méghozzá úgy, hogy csak a kapusunk érhetett a labdához kézzel. A többi játékosunknak ezt megtiltották. Ez nagyon gyanús. Biztos, hogy valami susmus van a dologban. Meg különben is, mi sem bizonyítja jobban az ellenfél aljasságát, mint hogy mikor valamelyik játékosuk kimerült, és már nem ment neki a foci, akkor egyszerűen lecserélték. Milyen erkölcstelen dolog már ez! Mikor látják, hogy nekünk nincs is cserejátékosunk. Így igazságtalan előnyhöz jutottak. És még van képük azzal jönni, hogy ezt megengedik a szabályok. Hát mi ilyen szabályt soha nem fogadtunk el. Illetve csak nagyon régen, amikor még nekünk is voltak cserepadosaink. De azok más idők voltak. Akkor még ez normális volt, de most már nem az. És az sem oké, hogy a játék szinte végig a mi térfelünkön folyt. Így könnyű annyi gólt lőni a kapunkba. Úgy mi is könnyen tudnánk egymás után lőni a gólokat, ha végig az ő térfelükön folyna a játék.
És különben is, az ő csapatkapitányuk maga a sátán. És igazából focizni sem tud, csak túl jó a felszerelése. A hülye nézők meg mégis neki szurkoltak. Biztos őket is vagy mindet lefizette, vagy egytől-egyig mind a rokonai. És ezek után mindenki láthatja, hogy mégis milyen csúfos győzelmet arattak, mert nem sikerült nekik a 10-0-ás eredmény. Ez a 9-1 is csak az előbb említett sok igazságtalan szabály miatt sikerült nekik. Higgyétek el! Mi jobban tudjuk. Mert mi vagyunk az igazi profi futballisták. Ők csak amatőr kispályások, akik csaltak és még szerencséjük is volt.

A nagyvállalatok sokszor olcsó, tucattermékkel árasztják el a piacot, méghozzá nyomott árakkal. Ebben a versenyben a kis és középvállalatok esélytelenek külső segítség nélkül. Tönkremennek, bezárnak és ezáltal növelik a munkanélküliség nagyságát. A nagy cégek pedig olcsón dolgoztathatják a rabszolgáikat, mert ha a munkavállalónak nem tetszik, hát el is mehet. Rögtön van tíz másik, aki beállna a helyére.
Ezért van például nagy szükség egy erős kormányra. Hogy lehetőleg megakadályozza, hogy a szent piaci szabályok szerint a nagy halak felzabálják az összes kishalat.