Mindig lesznek szegények. A szegények többsége nem azért van rossz anyagi helyzetben, mert kizsákmányolták őket, hanem azért, mert nem tanultak meg hosszabb távban gondolkozni. Lényegében nem tudnak bánni a pénzzel. A Mai nap kívánságai uralják az elméjüket. Ha eszükbe is jut, hogy mit hoz a holnap, megoldják annyival, hogy majd csak lesz valahogy, biztosan nem lesz semmi baj, nincs szükség tartalékra. Inkább vegyünk valami szépet, vagy finomat; majd a jövő hónapban teszünk egy kicsit félre is.
Nem is tudják, nem veszik észre, hogy a pazarlás az életük alapja. És ebbe a pazarlásba ők is és a környezetük is előbb-utóbb bele fog rokkanni.

A szolgáltatási szektor, egyike a fejlett gazdaságok három legfontosabb gazdasági ágazatának. Ezen belül a közüzemi az egyik alap szolgáltatás.
Ha végig gondolom magának a szónak a jelentését: köz-üzem, furcsa sőt morbid a számomra, hogy mégis sok közműszolgáltató magánkézben, és nem a közös, állami kézben van. Mára már ide számít az internet és mobiltelefon szolgáltatás is. Sőt a kereskedelem egy jelentős részét is ide sorolnám. Ha az egészet nem is, de például az alapvető élelmiszerek kereskedelmét mindenképpen. Mindent, ami nélkül már nagyon nehéz lenne boldogulni. Ma már közüzemi szolgáltatásnak kéne számítania az alapvető banki szolgáltatásoknak is.
És már megint egy szó jelentésén rágódom: Régen még szolgált egy szolgáltató. És manapság? Sokszor inkább rabszolgahajcsárhoz, egyesek szerint egyenesen rablóbanditákhoz hasonlítanak.
Szokás mondani, hogy a szolgáltatás végeredménye az ügyfél állapota. És milyen az ügyfelek állapota? Azt most inkább hagyjuk.

A politika olyan, mint a szemétszállítás: Ha nem megfelelően működik, akkor megnehezíti a mindennapok életét és mindenki erről beszél. Ha jól működne, akkor az élet természetes részének vennénk és egészen meg is feledkeznénk róla.