Nyugat-Európa most szembesülhet azzal a bűnnel, amit a vasfüggöny leomlása után elkövetett. Akkor hirtelen a tőkeerős kezükbe pottyant az egész tőkehiányos Közép-Európa. Dönthettek volna úgy, hogy befektetnek ezekbe a szegény, a piaci versennyel csak most ismerkedő országokba és segítenek nekik gazdaságilag felzárkózni. Ők inkább csak piacot vásároltak. Az rövid távon hatalmas extra haszonnal jár, és nem kellett attól félni, hogy a közvetlen szomszédjukban kialakul egy erős konkurencia. Eközben az az erős konkurencia távolabb növekedett, növekszik fel nagy sebességgel. Most jól jönne a nyugatnak is, ha egy erősebb Közép-Európával tudnának összefogni a piacok nagy világháborújában.

Megy a nagy vita, hogy mekkora költségvetési hiányt szabad engedélyezni az európai országoknak, 3 százalék vagy fél százalék.
Én úgy tudom, hogy eladósodni, túlköltekezni csak akkor szabad, ha olyan befektetésekre megy el a pénz, amik később a hitelkamatok feletti hasznot produkálnak. Ellenkező esetben elkezdődik a hitelcsapda folyamata. Ebből számomra az adódik, hogy nem csak a hiány mértékét kellene nézni, hanem az összetételét is. Irányadó elvnek azt tartanám, hogy a költségvetési hiány ne legyen nagyobb a GDP növekedésnél.