A gazdasági folyamatokhoz legalább annyira nem értek, mint a pénzügyi szakemberek és a közgazdászok. Talán ezért sem értem hogy miért izgulnak rá annyira a tőzsdeindexekre a gazdasági szakemberek.

Számomra a valódi gazdaság szempontjából semmitmondó számok a tőzsdeindexek.
A tőzsdén levő részvények csak egyszer produkálnak érdemben pozitív hatást az igazi gazdaságra. Amikor kibocsájtják őket. Olyankor a részvények ellenértéke bekerül a valódi gazdasági rendszerbe, és jó esetben új gyárakat, új termelést finanszíroznak belőle.
Utána a részvények már csak a befektetőknek csúfolt nyerészkedők közötti adok-veszek játék részei. Talán nagy ritkán még eszközök lehetnek egy-egy vállalat tulajdonosváltásához. Olyankor az új tulajdonos esetleges jó döntései révén a részvények újra pozitív hatással lehetnek az igazi gazdaságra, de az ilyen esetek a részvényeladási forgalomnak csak egy nagyon kis töredékét teszik ki. A forgalom nagy része csak a nyerészkedésről szól. "Olcsón venni, drágán eladni.", "Nyereséghez jutni bármi áron.", "Ha nekem hasznom van rajta, nem számít mekkora kárt okoztam másnak." - Ezek a mondatok uralják a "befektetők" gondolatait. És ezek az "emberek" hozták létre az igazi gazdaság mellett a látszólagos gazdaságot.
Ebben a látszólagos gazdaságban ha valaki nyereséghez jut, akkor azt újabb részvényekbe, vagy kötvényekbe fekteti. Nem vesz rajta mást, csak pénzügyi eszközöket. Nem lesz belőle építve, termelve, vagy szolgáltatva semmi. Csak egy egyre nagyobb és nagyobb szám lesz belőle a látszólagos gazdaság valamelyik lufiján. És egészen addig fog dagadni, míg a lufi akkorára nem püffed, hogy egyszer csak kipukkan. És akkor nem hagy mást maga után, csak a durranásra nem számítók sokkját, akik nem értik, hogy hova tűnt a pénzükkel együtt az a szép nagy lufi.
A tőzsdeindex csak arra jók, hogy a kisembereket bebolondítsák, és rávegyék a részvények vásárlására. Nagyon vonzó, ahogy minden csak növekszik a dagadó lufin. "Bolond aki kimarad belőle" Hiszen ezek a számok folyton csak nőnek. Aztán a következő váltság idején, mikor a részvények zuhanásba kezdenek, elúszik szinte az összes befektetett pénzük. De az általuk beadott pénz nem vész el, csak átalakul. Ami a tönkrement kisbefektetőknél veszteségként jelenik meg, annak egy jelentős része a nagy cápáknál nyereségként realizálódik. Ha nem hagynák magukat rávenni a kisbefektetők a részvényvásárlásra, akkor a ciklikusan jövő pénzügyi válságok sem okoznának ilyen rettenetesen nagy kárt a világgazdaságnak. Persze akkor a cápáknak sem lenne akkora nagy hasznuk, mert csak egymás pénzére haraphatnának. Lehet, hogy akkor még a válságok is elmaradnának, hiszen nem lenne belőle senkinek sem haszna.

A gazdasági folyamatokhoz legalább annyira nem értek, mint a pénzügyi szakemberek és a közgazdászok. Talán ezért sem értem hogy miért a GDP-hez mérik az államadósságot.

Nem értem, hogy milyen közvetlen köze van az államadósságnak a GDP-hez. Ez számomra olyan, mintha egy nagy irodaház üzemeltetőjének az adósságát az irodaház bérlőinek a bevételeihez mérnénk. Annyi kapcsolat ugyan van, hogy ha a bérlők sokáig veszteségesek, akkor előbb-utóbb nem fognak tudni bérleti díjat fizetni, és akkor az üzemeltetőnek is csökken a bevétele. Ez pedig megnehezíti az adósságai törlesztését. Ellenben attól, hogy egyre nagyobb a bérlők forgalma, még nem lesz több bevétele az irodaház üzemeltetőjének. Az ő bevétele a bérleti díjakból van és nem a bérlői forgalmából. Ezért szokás az ilyen cégek adósságait is a saját bevételeikhez, vagy a nyereségeikhez mérni és nem máshoz. Ha én, mint magánszemély akarok hitelt felvenni, akkor nekem is a saját jövedelmemről kell igazolást hoznom. A bankot nem érdekli, hogy mennyi a rokonaim, vagy a barátaim, esetleg a szomszédaim jövedelme.
Az államadósság az egyetlen olyan adósság, amit nem az adós bevételeihez, vagy a nyereségéhez mérnek. Pedig a központi költségvetés bevételei nem titkos, vagy túlságosan elvont számok. Az állam nyeresége már más kérdés. Az túl összetett. Sok része pénzben nehezen kifejezhető, ami meg kiszámolható, az lehet, hogy egyenesen veszteséget mutató számot produkál.
Azt tudjuk, hogy a központi költségvetés bevételei kisebb számot mutatnak, mint a GDP. Így ha ehhez hasonlítanánk az adósságot, nemcsak reálisabb, de sokkal ijesztőbb számokat kapnánk. Talán túl kijózanító képet. És akkor most hadd mondjak rögtön magam ellen. A jelenleg adósságban úszó legtöbb devizahiteles nagyon örülne, ha a hátralévő adóssága már csak egy éves jövedelme lenne. Mikor majd eljutnak erre a pontra, akkor azt már úgy élik meg, hogy végre a végét járja a vérszívásuk. Egy állam esetén meg 100% adósság fölött már sokan visszafizethetetlen adósságról beszélnek.

A brüsszeli döntéshozók nincsenek olyan kényszerhelyzetben, hogy gyors, vagy az európai tömegek számára népszerű döntéseket hozzanak. Őket nem közvetlenül választották meg. Gyakorlatilag rájuk egy választópolgár sem szavazott, és nem is fog. Őket egy, a lakosság számához mérten szűk méretű társaság választja meg. Mi választók csak ezekre a választókra szavazhatunk. Sajnos itt nem személyekre, hanem kizárólag politikus csomagokra.

A bírósági tárgyalások nagyon távol vannak az igazság keresésétől. Pedig emberek sorsa a tét. Az ügyvéd véd, az ügyész vádol. Mindketten csak a maguk igazát igyekeznek érvényesíteni, és nem az igazságot. Ebből adódóan nem összedolgoznak egymással, hanem jogi harcot vívnak a másik ellen. Ha az ügyvéd olyan bizonyítékkal találkozik, ami a vádlott számára kínos, akkor igyekszik azt nem előtérbe helyezni. Ugyanígy, az ügyész sem tereli a tárgyalás menetét olyan adatok, bizonyítékok felé, amik ugyan közelebb vinnék a tárgyalást az igazság kiderítéséhez, de végeredményében a vádlott ártatlanságát erősítenék.
Amíg ez a rendszer marad a gyakorlat, addig esélyét sem látom, hogy az igazságszolgáltatásnak csúfolt, gyakorlatban a két fél közötti jogszabályokkal való zsonglőrködésnek valódi köze lesz az igazsághoz.

Kéne egy olyan adó, amit azokra a műszaki termékekre vetnek ki, amikre nincs elég hosszú garancia. Az biztos ,hogy mindenképpen progresszív adónak kéne lennie. Például indulhatna a mértéke 100%-ról, ez terhelné a garancia nélküli termékeket, és lépcsőzetesen csökkenhetne egészen a 0%-ig, ez lehetne a 15 évnél hosszabb garanciával rendelkező termékek adókulcsa.
Ki tudja? Még az is lehet, hogy kiderülne, valójában minden gyártó képes jó minőségű, tartós terméket előállítani.

Amikor a GMO szabadalmak birtokosai azzal jönnek, hogy annak a gazdának is fizetnie kell akinek a GMO a szomszéd gazda földjéről került át az ő földjére ...
Hát ez szerintem pont olyan, mintha valaki kikeverne egy érdekes színárnyalatot, majd azt levédetné, hogy csak nagyon drága díj ellenében szabadjon ezt a színt bárki másnak is használnia. Aztán fogna egy festékszórót és nekiállna az utcán összefújkálni az ott parkoló autókat. Azután meg beperelné őket, arra hivatkozva, hogy az ő drágalátos színe megtalálható az ő autójukon is.

A külföldi hatalmasok most nagyon üdvözlik, hogy a sávos rendszer helyett egykulcsos lesz a reklámadó. Milyen érdekes, hogy a személyi jövedelemadónál viszont a progresszív adó bevezetését ajánlják hevesen és töretlenül. Ezt a hozzáállást úgy tudnám röviden összefoglalni, hogyAmi nem jó az RTL-nek, az jó lesz a közembernek.

A politikai erők jobboldali-baloldali rendszerű felosztásával sosem fogok kibékülni.
Eleve visszataszító számomra, hogy így kétpólusúvá igyekeznek tenni a politikai palettát. Az igazi demokráciához szerintem elengedhetetlen, hogy sokszereplős legyen a felhozatal. Enélkül eléggé korlátozott a választási lehetőségünk.
Ráadásul mára teljesen összezavarták a fogalmakat. Emiatt is csodálkoznak sokan manapság, hogy egy jobboldali kormány miért hoz baloldali döntéseket, és azokat miért támadja a baloldalinak csúfolt ellenzék.
Ha hasonlattal kéne élnem, akkor azt mondanám, hogy ez olyan, mintha a fociban a szakértők mindenkivel elhitetnék, hogy a meccsen a szőkék küzdenek a sötét hajúak ellen, és a mezek színe egyáltalán nem is számít. Aztán csodálkoznak, mikor egy szőke játékos lövését egy másik szőke kapus védi ki. Az pedig már fel sem tűnik, hogy az egyik hazai mezben játszik, a másik meg az ellenség mezét viseli. Ők továbbra is határozottan állítják, hogy az a lényeg, hogy milyen színű a haja. Ezt minden szakértő megmondhatja.