Március 15-én Orbán Viktor Brüsszelben volt az EU-csúcson. Mikor ezt megtudtam, rögtön a két évvel korábbi október 23-a jutott az eszembe. Akkor ugyancsak egy fontos nemzeti ünnepen az EU előtt kellett az érdekeket védenie, ahelyett, hogy idehaza ünnepelhetett volna.
Kéne valami szabály, hogy az EU-s találkozók ne a tagországok nemzeti ünnepeinek napjain legyenek. A magyar parlamentben sincsen plenáris, vagy akármilyen más gyűlés az ünnepnapokon. És tudom én, hogy ha összeszedjük az európai országok nemzeti ünnepnapjait, akkor egy elég nagy szám jöhet ki és az majdnem veszélyesen leköthetné az EU-s döntéshozatal amúgy sem túl gyors kezét. De akkor is! Ez így nem maradhat. Az ünnep arra való, hogy emlékezzünk. Ilyenkor tiszteleghetünk a hőseink, a példaképeink előtt. Ez fontos! Ezért is van törvényben szabályozva, hogy ilyenkor ne a GDP-t termeljük, hanem pihenjünk és emlékezzünk. Ki-ki a kedve szerint egy rendezvényen, vagy csak otthon a családjával a tv előtt ülve.

Nem bírok nem írni a rezsicsökkentésről szóló bírósági döntésről:
Engem most elsősorban nem a bírósági döntés minősége érdekel. Már csak azért sem, mert számomra az egész bírósági döntéshozatal sajnos egyre inkább a gagyi kategóriájába kerül. Folyton azt hallani, hogy a másodfokú ítélet pont az ellenkezője az elsőnek. Mind ha a két esetben nem is ugyanazon jogszabályok alapján döntenének. Aztán a legfelsőbb bíróság megsemmisít egy ítéletet, és újratárgyalást ír elő, meg még lehetne hosszan sorolni azt a cirkuszt, ami a bíróságokon folyik néha.
De a konkrét ügyünknél maradva, engem az gondolkoztatott el, hogy hogyan születhetett ilyen hamar meg az elsőfokú ítélet. A törvény december közepén lett elfogadva, január elsején lépett hatályba, és március első felében már ítéletet hozott a bíró. Jó lenne, ha ez egy általános ügymeneti idő lenne, de nem az. A legtöbb peres ügynél két-három hónap alatt az ember örülhet, ha az első bírósági tárgyalási nap időpontját kitűzik, mondjuk fél év múlvára. Itt meg szűk három hónap alatt ítélet. Az a gyanúm, hogy a bíróságokon vannak egyenlőbbek, sőt vannak a legegyenlőbbek, mint például a nagy tőkés cégek. Az oké, hogy a bíróság legyen független, de azért az eljárásokat és az ítéleteket nem ártana valami szervnek alaposabban ellenőriznie. Már csak azért is, mert veszélyes dolog a bírói hivatás. Az ember bíróként a tárgyaláson félisteni szerepben tetszeleg: emberi sorsokról dönt, és nincs aki a tárgyalóteremben megmondhatná, hogy ő mit tehet vagy mit nem. Még a legerkölcsösebb és a legszilárdabb jellemű embert is könnyen torz világlátásúvá tehet egy ilyen felállás a hosszú évek alatt. Még szép, hogy nem akarnék nyugdíjba menni. Nemcsak a pénz miatt, hanem mert itt igazi király lehet az ember. Ki akarna királyból nyugdíjassá "előlépni"? De nekünk többieknek jó az, hogy tele van az ország szabad kezű kiskirályokkal?

A devizaalapú hiteleket mindenki forintban kapta meg, tehát volt elég forint. Az, hogy a banknak a hitel mellé tartalékot kell képeznie, és az, hogy ezt a tartalékot ő milyen devizában teszi, normális esetben nem az ügyfelek dolga lenne. Mégis, ennek a tartalékképzésnek a kockázatát tolták át 100%-osan az ügyfelekre. Ez olyan, mintha egy taxis kísérleti motort szereltetne a taxijába, és mikor az az egyik fuvar közben az felrobban, a kárt az utassal akarná megfizettetni. Kis apró betűkkel ki is lenne írva a taxi belsejében, hogy aki igénybe veszi a szolgáltatást, az az üzemeltetés során keletkező károkért teljes mértékben felelősséget vállal. De ez nem is olyan új dolog. Elég megnézni valamelyik tv-csatornán egy reklámblokkot, és biztosan el fog hangozni az a klasszikus jogi felelősségáthárítás, hogy "A kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!"