Sosem tetszett, hogy természetesnek tartják hogy a legtöbb országban mindig van költségvetési hiány. Hol van az állami vezetésnél az a bölcsesség, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér?

Milyen földi hatalmak vannak hatással az emberekre és ezen keresztül végül is uralnak egy országot?
-Először is van az állami erőszak monopólium. Ez a rendőrség és a katonaság kiváltsága és rajtuk kívül más nem alkalmazhat legálisan erőszakot. Kis hazánkban is megjelentek az őrző-védő cégek, amik azért kihasítanak egy kis szeletet ebből a monopóliumból.
-Aztán van a jogi hatalom. Ennek az alakítása a kormány és a parlament között oszlik meg, de a gyakorlati kivitelezés a független bíróság, az ügyészség, és a jogászok dolga.
-Nagyon fontos hatalom még a pénzügyi hatalom, ami már sokkal kevésbé átlátható. Itt van az állam, ami elvileg a népet képviseli, és a nemzeti bank, aki meg jó esetben az ország érdekeit védené. Ide tartoznak a bankok, a nagyvállalatok, a gazdag emberek és vállalkozásaik. És még van egy papíron nem létező, de jelentős szelet, a bűnöző szervezetek és minden illegálisan boldoguló ember.
-És legvégül a ideológiai vezetés. Ide ma már jó ideje nem csak az egyházak tartoznak. A tudás hatalom. És ez a hatalom megoszlik: tudósok, filozófusok, művészek, és az egyre nagyobb irányító erővel rendelkező média is ide tartozik.

A fénynél gyorsabb neutrínók megdönteni látszanak az Einstein által meghatározott legmagasabb elérhető sebességet. Erről eszembe jutott, hogy sűrűn hallom, miszerint Széchenyi óta tudjuk, hogy a növekedéshez hitel kell. Már gyerekként sem értettem, hogy miért nem lehet egy sebességet még egy kicsit növelni. És azt sem értettem, hogy miért a hitel kell a gazdasági növekedéshez. Én szerintem inkább munka kell hozzá. A több munkához meg tőkekoncentráció kell. Ez lehet hitel, de lehet más is. Például a részvénytársaságok is azért alakulnak, hogy nagyobb tőke és ezáltal nagyobb termelés jöjjön létre. Ez is tőkekoncentráció. És egy vállalat állami kézbe kerülése is lehet az. És akkor mögötte van a többi sok állami vagyon biztonsági fedezetnek és ez is már a közös vagyon része, és nem valamilyen bank kaparintja meg saját önös kapzsi céljainak kiszolgálására.

A hatalomra éhes emberek tudják, hogy a hatalomhoz szükségük van egy nagy adag, erősen irányított emberre. Az ilyen tömegnél alapkövetelmény, hogy ne szeressenek a tagok nagyon sokat gondolkodni. Sokan szeretik, ha megmondják nekik, hogy mit gondoljanak. Így nincs saját felelősségük. Nekik eszükbe nem jutna, hogy eretnek módon elkezdjenek kételkedni bármiben is. Gondolkodás helyet egyszerűbb, ha az érzések, vagy a szabályok vezetnek. Ezért szokták a diktátorok a pályafutásukat vagy a hadseregnél, vagy valamilyen munkáspártnál, esetleg egyházi szervezetnél kezdeni. És ezért nem szeretik, ha a nép a kelleténél többet tanul, művelődik. Még a végén elkezdenek gondolkodni.
És ezért gondolom azt, hogy nincs demokrácia gondolkodni képes emberek tömege nélkül.

A magát függetlennek valló médiaszereplők valójában csak a kormánytól függetlenek.

Az "elmúlt nyolc év"-et hívjuk inkább Az elmulasztás nyolc évének! Megérdemli ez a korszak, hogy külön nevet kapjon. Nem túl gyakori, hogy egy ország kormánya államellenes legyen.

Az a bajom a biztosítókkal, hogy a haszonra hajtanak, és nem a biztosításra. Sokkal inkább képviselik a befektetőik anyagi érdekeit, mint a biztosítottakét. Most a rajtuk átfolyó pénzből levesznek egy szép kövér szeletet, és a többit osztják szét a bajbajutottak között. Ha önköltséges lenne, akkor a mostani nyereség a biztosítottak között osztódna szét. Emiatt kevesebbet kéne befizetniük, vagy baj esetén többet kapnának. Esetleg egy kicsit mindkettő. Várom már nagyon az új állami biztosítót.

A börtönbüntetés a szabadságvesztés büntetés egyik leggyakoribb végrehajtási módja. De miért jó ez nekünk? A "normális" emberek világát egy időre elszigeteljük a bűnöző elemektől. Ez lenne a megoldás? Nekem ez olyan, mint mikor a szemetet a szőnyeg alá söpörjük: Az elején remekül működik. Minimális energiával eltüntethető a szemünk elöl a kosz. Aztán idővel kezd túl vastag réteg képződni a szőnyeg alatt. Már nem marad meg alatta. Egy része kikerül a szőnyeg alól újra és újra. Közben jól összeáll, tönkre teszi a szőnyeget és még a parkettát is cserélni kell. A végén több munkába és extra kiadásokba fog kerülni.
Valami ilyen ez a börtönös megoldás is. Az antiszociális elemeket egy olyan közegbe zárjuk, ami a legszociálisabb elemeket is elidegenítené az embertáraitól. Majd mire bent megszoknak, visszaengedjük őket a társadalom szabad világába. Aztán csodálkozunk, hogy újra bűnöznek. Pedig az első bűnük utáni börtönbüntetéssel mi ítéltük őket szinte biztosan örökös visszaesőkké. Ahol csak büntetés van, az nem nevelés, az elnyomás.
Az én utópiámban a bírók nem csak jogból, de pszichológiából is doktorálnak. A börtönben pedig pszichológusok és szociális munkások segítenek az elítélteknek.Az ítéletek pedig nem börtönévekben vannak megadva, hanem kategóriákba sorolják a bűnelkövetőket. A rabok akkor szabadulnak, amikor megtanulnak szocializálódni, és pszichológiailag is alkalmassá vállnak, hogy beilleszkedjenek a társadalomba.