A belvárosi kutyatartást szívem szerint nagyon megszigorítanám. Hivatalosan állatvédelmi okokból, mert ha nem viszik sétáltatni, akkor természetellenesen elkorcsosul az az eb és azért hal meg idő előtt. Ha meg rendszeresen sétáltatják a kutyát, akkor pedig tüdőrákban fog meghalni.
Valójában két bajom van a kutyákkal: az utánuk maradó szerves hulladék és az általuk produkált zajszennyezés. A sétáltatásuk szorosan összekapcsolódik az anyagcseréjükkel. A szegény pára végre mozog, és megmozdulnak a belei is. Ilyenkor a kutya megáll, és csak akkor megy tovább, ha már néhány dekával könnyebb lett. Sajnos a produktumára nem mindig tart igényt a gazdi, és mint akik jól végezték a dolgukat, szépen odébbáll a bűnös páros. A többiek meg hadd szlalomozzanak. Kivéve a fehér bottal közlekedő vakokat. Nekik nincs sok esélyük.
Prágában Ebpiszok DNS-adatbankot hoznak létre, hogy meg tudják büntetni a kutyáik ürülékét rendre hátrahagyó gazdikat. De még ha sikerül is rászoktatni a gazdikat és fel is szedik a kutyapiszkot, akkor is marad utánuk valamennyi minimális szennyeződés az aszfalton. Arról nem is beszélve, hogy a vizeletüket teljen egészében a köztereken hagyják. Ha én vizelnék a sarokra, vagy a kocsikerékre, akkor jogosan számíthatnék jelentős büntetésre. Jelenleg a kutyáknak még szabad. Ahhoz, hogy ez a viselkedés ne legyen a kutyáknál mindennapi, valószínűleg komoly kutyaiskolás kiképzés kellene. Éppen ezért én kötelezővé tenném a kutyák iskoláztatását. Már csak azért is, mert ott  megtanulnának nem félni egy másik kutyától. És akkor nem ordibálna az a sok szerencsétlen minikutya, ha az út túloldalán meglátna egy másik ebet. És a kötelező iskoláztatás keményen megszűrné az embereket. Így tényleg csak az tartana kutyát, aki a pénzéből és az idejéből is hajlandó nagyobb mennyiséget áldozni a kutyájára.