Engem a GDP adatok önmagukban nem nagyon érdekelnek. Az már sokkal jobban érdekelne, hogy a GDP mekkora hányada köthető a multikhoz, és mekkora a hazai kkv szektorhoz és mekkora az államhoz. Számomra az sem baj, ha csökken az ország GDP-je, csak a magyar hányad nőjön közben benne. Mikor a multi rész növekszik, az nem biztos, hogy érezhető az országon belül. Sokszor a megtermelt hasznot továbbküldik az anyavállalatnak, vagy újabb leányvállalatot hozhatnak létre belőle egy másik országban. Ráadásul a felhalmozott bevételeket nagyobb tételben gyűjtögetik és nem költik el gyorsan. Pedig ha nincs pénzforgalom, nincs új munkahely. A magyar vállalkozók ezzel szemben gyorsabban forgatják vissza a pénzüket a gazdaságba, és nem is szokásuk külföldre kivinni az elért nyereségüket.
Az egészséges GDP-hez még a különféle munkák és szolgáltatások arányának is megfelelőnek kellene lennie. Az építőipar mostani évek óta tartó csökkenése például szerintem nem annyira rossz folyamat. Most áll vissza a normális szintre. Mert az a nagy építkezési láz, ami zajlott, az nem volt normális. Rengeteg új lakás és iroda épült, miközben csak minimális régit bontottak el. Mindez egy olyan országban, ahol évtizedek óta csökken a lakosság. A belvárosban enélkül is rengeteg üresen álló lakás volt. Ha az építkezési  trend folytatódott volna az építőiparban, akkor lassan több lakás jutott volna egy főre, mint mobiltelefon. Ha majd egyszer gazdag ország leszünk :) , akkor majd lesz értelme lakóparkokat építeni újra. Az emberek átköltözhetnének a panelépületekből az új lakásokba, és le lehetne bontani utána a panel lakótelepeket. Legalább szebbé és élhetőbbé válhatnának a városok.
És itt bevezetnék egy új fogalmat, amit én rejtőzködő GDP-nek nevezek. Ez alatt leginkább azokat a javakat értem, amit megtermelünk, de nem kerülnek pénzforgalom közelébe. Ilyen például a házi fűszer- és zöldségkert. Ha egy vállalkozó ültet 1000 almafát és eladja a leszedett termést, az megjelenik a GDP-ben. Ezzel szemben ha 1000 családi ház kertjében ültetnek maguknak egy-egy almafát, és a termést maguk meg is eszik, akkor ez a statisztikában úgy jelenik meg, hogy csökkent a GDP, mert az emberek kevesebb almát vásároltak. Pedig a mérleg ugyanaz: 1000 almafa termése. Sőt a végeredmény ennél sokkal több. Ezeknek a családoknak a gyermekei sokkal szorosabb kapcsolatba kerülnek a természettel. Látják a fát kirügyezni, virágozni, a kis almaképződményeket megjelenni, majd megnőni és beérni. Számomra például a mai napig az a legfinomabb paradicsom, amit frissen szakíthatok le a növényről, és úgy haraphatok bele. Más az íze, mint mikor már felvittem a konyhába és betettem a hűtőbe. Az ilyen tapasztalatok és élmények számomra vannak olyan fontosak, mint az anyagiak kérdése. És egy nemzet, egy ország gazdagsága is sokkal több, mint a GDP-je. A magyar kultúra, a népzenével és népművészettel, a költőink, a zeneszerzőink, festőink, fizikusaink, matematikusaink, feltalálóink, a magyar történelem a saját hőseinkkel - ezek azok, amik ismerete magyarrá tesz. Ezek inspirálnak minket, hogy mi is többek legyünk egy GDP termelő robotnál. Ezek nélkül csak egy magyar nyelvet használó gyökértelen valakik lennék