A gazdasági folyamatokhoz legalább annyira nem értek, mint a pénzügyi szakemberek és a közgazdászok. Talán ezért sem értem hogy miért a GDP-hez mérik az államadósságot.

Nem értem, hogy milyen közvetlen köze van az államadósságnak a GDP-hez. Ez számomra olyan, mintha egy nagy irodaház üzemeltetőjének az adósságát az irodaház bérlőinek a bevételeihez mérnénk. Annyi kapcsolat ugyan van, hogy ha a bérlők sokáig veszteségesek, akkor előbb-utóbb nem fognak tudni bérleti díjat fizetni, és akkor az üzemeltetőnek is csökken a bevétele. Ez pedig megnehezíti az adósságai törlesztését. Ellenben attól, hogy egyre nagyobb a bérlők forgalma, még nem lesz több bevétele az irodaház üzemeltetőjének. Az ő bevétele a bérleti díjakból van és nem a bérlői forgalmából. Ezért szokás az ilyen cégek adósságait is a saját bevételeikhez, vagy a nyereségeikhez mérni és nem máshoz. Ha én, mint magánszemély akarok hitelt felvenni, akkor nekem is a saját jövedelmemről kell igazolást hoznom. A bankot nem érdekli, hogy mennyi a rokonaim, vagy a barátaim, esetleg a szomszédaim jövedelme.
Az államadósság az egyetlen olyan adósság, amit nem az adós bevételeihez, vagy a nyereségéhez mérnek. Pedig a központi költségvetés bevételei nem titkos, vagy túlságosan elvont számok. Az állam nyeresége már más kérdés. Az túl összetett. Sok része pénzben nehezen kifejezhető, ami meg kiszámolható, az lehet, hogy egyenesen veszteséget mutató számot produkál.
Azt tudjuk, hogy a központi költségvetés bevételei kisebb számot mutatnak, mint a GDP. Így ha ehhez hasonlítanánk az adósságot, nemcsak reálisabb, de sokkal ijesztőbb számokat kapnánk. Talán túl kijózanító képet. És akkor most hadd mondjak rögtön magam ellen. A jelenleg adósságban úszó legtöbb devizahiteles nagyon örülne, ha a hátralévő adóssága már csak egy éves jövedelme lenne. Mikor majd eljutnak erre a pontra, akkor azt már úgy élik meg, hogy végre a végét járja a vérszívásuk. Egy állam esetén meg 100% adósság fölött már sokan visszafizethetetlen adósságról beszélnek.