Személy szerint nem vagyok oda a 2/3-os parlamenti többségért. Ilyenkor mindig megijedek, hogy a maradék 1/3 összeáll egy pártszövetséggé. És akkor elindulna az olyan kétpártrendszer, mint amilyen például az USA-ban is van. És azzal már véglegesülne is az áldemokrácia. Ott már tényleg csak olyan valaki tud politikai karriert befutni, és az ország életébe beleszólni, aki a két csapat közül valamelyikhez végleg elkötelezte magát. Egy harmadik erőhöz dollár tízmilliárdok kellenének. De nem valószínű, hogy bármelyik milliárdos ilyenre vállalkozna. És az még valószínűtlenebb, hogy a nép érdekében cselekedne.
De vissza a mi 1/3-unkra:
Örülök, hogy az LMP bejutott, annak ellenére, hogy számomra furcsa egy népség. Inkább belvárosi jogászoknak tűnnek, és nem környezetvédőknek. Olyan zöld pártiak ők, akik nagyon furán festenének túrafelszerelésben. A jobbik ellenzéken belüli erős szereplése fájdalmas a számomra. Túlságosan csak a türelmetlenség érzésére építkező párt. Az MSZP és a DK pedig a pesszimizmusra, irigységre és keserűségre építő pártok. És bár szerintem a többi kis párt nem is nagyon érdemel említést, mégis szerintem az ő lehetőségeiket még jobban meg kéne könnyíteni. A parlamentbe való bejutás küszöbét a mostani 5%-ról én a tizedére szűkíteném. Konkrétan, amelyik párt eléri az egy mandátumos küszöböt, az kapja meg a mandátumát. Ez vagy 1/199=0,5%, vagy ha csak a listás mandátumok számából indulunk ki, akkor 1/93=1,08%. A vegyes választási rendszerből adódóan valószínűleg e kettő érték között lenne a jó megoldás.