Nem bírok nem írni a rezsicsökkentésről szóló bírósági döntésről:
Engem most elsősorban nem a bírósági döntés minősége érdekel. Már csak azért sem, mert számomra az egész bírósági döntéshozatal sajnos egyre inkább a gagyi kategóriájába kerül. Folyton azt hallani, hogy a másodfokú ítélet pont az ellenkezője az elsőnek. Mind ha a két esetben nem is ugyanazon jogszabályok alapján döntenének. Aztán a legfelsőbb bíróság megsemmisít egy ítéletet, és újratárgyalást ír elő, meg még lehetne hosszan sorolni azt a cirkuszt, ami a bíróságokon folyik néha.
De a konkrét ügyünknél maradva, engem az gondolkoztatott el, hogy hogyan születhetett ilyen hamar meg az elsőfokú ítélet. A törvény december közepén lett elfogadva, január elsején lépett hatályba, és március első felében már ítéletet hozott a bíró. Jó lenne, ha ez egy általános ügymeneti idő lenne, de nem az. A legtöbb peres ügynél két-három hónap alatt az ember örülhet, ha az első bírósági tárgyalási nap időpontját kitűzik, mondjuk fél év múlvára. Itt meg szűk három hónap alatt ítélet. Az a gyanúm, hogy a bíróságokon vannak egyenlőbbek, sőt vannak a legegyenlőbbek, mint például a nagy tőkés cégek. Az oké, hogy a bíróság legyen független, de azért az eljárásokat és az ítéleteket nem ártana valami szervnek alaposabban ellenőriznie. Már csak azért is, mert veszélyes dolog a bírói hivatás. Az ember bíróként a tárgyaláson félisteni szerepben tetszeleg: emberi sorsokról dönt, és nincs aki a tárgyalóteremben megmondhatná, hogy ő mit tehet vagy mit nem. Még a legerkölcsösebb és a legszilárdabb jellemű embert is könnyen torz világlátásúvá tehet egy ilyen felállás a hosszú évek alatt. Még szép, hogy nem akarnék nyugdíjba menni. Nemcsak a pénz miatt, hanem mert itt igazi király lehet az ember. Ki akarna királyból nyugdíjassá "előlépni"? De nekünk többieknek jó az, hogy tele van az ország szabad kezű kiskirályokkal?