A börtönbüntetés a szabadságvesztés büntetés egyik leggyakoribb végrehajtási módja. De miért jó ez nekünk? A "normális" emberek világát egy időre elszigeteljük a bűnöző elemektől. Ez lenne a megoldás? Nekem ez olyan, mint mikor a szemetet a szőnyeg alá söpörjük: Az elején remekül működik. Minimális energiával eltüntethető a szemünk elöl a kosz. Aztán idővel kezd túl vastag réteg képződni a szőnyeg alatt. Már nem marad meg alatta. Egy része kikerül a szőnyeg alól újra és újra. Közben jól összeáll, tönkre teszi a szőnyeget és még a parkettát is cserélni kell. A végén több munkába és extra kiadásokba fog kerülni.
Valami ilyen ez a börtönös megoldás is. Az antiszociális elemeket egy olyan közegbe zárjuk, ami a legszociálisabb elemeket is elidegenítené az embertáraitól. Majd mire bent megszoknak, visszaengedjük őket a társadalom szabad világába. Aztán csodálkozunk, hogy újra bűnöznek. Pedig az első bűnük utáni börtönbüntetéssel mi ítéltük őket szinte biztosan örökös visszaesőkké. Ahol csak büntetés van, az nem nevelés, az elnyomás.
Az én utópiámban a bírók nem csak jogból, de pszichológiából is doktorálnak. A börtönben pedig pszichológusok és szociális munkások segítenek az elítélteknek.Az ítéletek pedig nem börtönévekben vannak megadva, hanem kategóriákba sorolják a bűnelkövetőket. A rabok akkor szabadulnak, amikor megtanulnak szocializálódni, és pszichológiailag is alkalmassá vállnak, hogy beilleszkedjenek a társadalomba.